A multikulturalizmus meghaladása – a „kártékony” kereszténység

„A liberálisok saját hazugságaik csapdájába kerültek. Évtizedeken keresztül sulykoltak egy képet a kereszténységről, amit a végén ők maguk hittek el a legjobban. A kép szerint a keresztény Nyugat a gyarmatosítás, mások kizsákmányolása, a rasszizmus, a népirtás és a homofóbia szimbóluma. Mikor felépítették az ideális gonoszt a kereszténységből elkezdtek ellene küzdeni. Ez egy tudathasadásos küzdelem, mert egy olyan kép ellen küzdenek, ami az ő fejükben él, amit az ő liberális európai oktatásuk alakított ki bennük az elmúlt évtizedekben.

Úgy tesznek, mintha az elmúlt 50 év nyugati keresztény erőfeszítései a szegényebb országok felemeléséért nem is léteznének. Miért nem teszik fel maguknak a kérdést, hogy mit éreznek azok az afrikai szegények, akiken a keresztény orvosok, segélyszervezetek segítene? Amikor meglátják őket, a homofóbiára asszociálnak vagy a keresztes hadjáratokra? Vagy esetleg hálát éreznek a segítségért? Aki azt gondolja, hogy a kereszténységet két szóval – homofóbia és gyarmatosítás – le lehet írni, az olyan előítéletek között él, amivel utoljára a rabszolgaság korában találkozhattunk. A kereszténység nagyon sokszínű vallás, amiben ha voltak is rossz periódusok, mind tanításában, mind életvitelében, és főleg jószolgálati tevékenységében rendkívül sok pozitívum van. Aki a kereszténységet a másokkal szembeni agresszióra és a homofóbiára szűkíti, aki elfeledkezik a keresztényi önfeláldozás végtelen sok példájáról, azzal nincs mit kezdeni. Az nem a kereszténység ellen küzd, hanem saját démonaival. De miért kell a tudathasadásból értelmiségi és politikai stratégiát szülni?

Aki úgy akarja megbékíteni az iszlámot, hogy feladja saját magát, nagyot fog csalódni. Nagyon hamar kiderül, hogy nem tud annyit feladni, ami elegendő lenne a másik oldalnak. Nekik csak a teljes behódolás elfogadható.”