A választási térkép

„Magyarországon a Fidesz mindkét módszert széles körben alkalmazta, ahogy az mind a 444 válogatásából, illetve a szép emlékű Haza és Haladás Alapítvány tanulmányából is jól látszik. Csak  egyetlen példa: a hagyományosan balosnak számító Nyíregyházán két választókerület volt, ezeket úgy rajzolták át, hogy létrejöjjön egy balos gettó, a város másik részéhez pedig hozzácsapták az időközben jobbikossá vált Tiszavasvári kerületét, és tád-dám, egy balos körzettel máris kevesebb. Szegeden annyira igyekeztek gettósítani a város balos szavazóit, és leválasztani róluk a vidéki jobbosokat, hogy egy olyan kerületet is rajzoltak, amely nem egybefüggő területet fed le. (…)

A fenti kis példánkban a B párt szavazóinak voksa ért többet, hiszen bár ők voltak kisebbségben, mégis az ő pártjuk szerezte a több mandátumot. Ez pedig komoly alkotmányossági kérdéseket vet fel, hiszen egy demokrácia az egy ember – egy szavazat elvén nyugszik, illetve jogegyenlőségen és a képviseleti kormányzás eszméjén. A választókerület-manipuláció azonban sérti ezeket az alapvető elveket és jogokat.

A gyakorlat védelmezői ezzel szemben azt állítják, hogy képtelenség teljesen igazságos térképeket rajzolni. Az általam felhozott példa alapesetében is megfigyelhető egy kis aránytalanság, hiszen bár az A párt nyert, melynek támogatói többségben voltak, a győzelem (66 százalékék) mégis nagyobb arányú volt, mint a rá leadott szavazatok aránya (60 százalék). Vagyis az A párt szavazóinak voksa picit többet ért, mint a rivális szavazóké.”