Emlékezzünk a Népszabadságra!

„De újságíróként végre el kéne indítanunk azokat a folyamatokat amik a szolidaritásról szólnak. Jó lenne egy erős újságíró szakszervezet, amiben cinizmus nélkül részt lehetne venni, támogatni lehetne, és ami tényleg fel tudna lépni egy-egy vészes helyzetben, azt üzenve a társadalomnak, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Együttműködhetnének a lapkiadók, tulajdonosok is, felismerve azt, hogy nem a piaci versenytárs, hanem a nyilvánosság teljes elrohadása és végső soron a pusztulás réme fenyegeti őket . Ha nem akarjuk, hogy egyenként vadászannak le minket, akkor itt az ideje együttműködni, kooperálni.

És állampolgárként rá kéne jönnünk arra, hogy ha 2018 után nem lesz kontrollja a hatalomnak, nem tudjuk 50% alá szorítani a Fidesz mandátumarányát, vagy legalább a kétharmadát nem akadályozzuk meg, akkor nem csupán a sajtó és a politikai ellenzék lesz úgy levadászva, mint a Népszabadság, hanem mindenki, aki nem ért egyet, vagy útjában áll a Fidesznek, vagy egy-egy oligarchának. Fel kell ismerni, hogy a pártok nem valami undorító izék, hanem potenciálisan eszközök a kezünkben, olyan eszközök, akik közül egy választáson választanunk kell, ha el akarjuk kezdeni visszaszerezni a kontrollt. Ezzel az eszközzel pedig élnünk kell.

Ha nem felejtük el a Népszabadságot, ha gondolkodunk, emlékezünk és cselekszünk, akkor megállítható, sőt vissza is fordítható az a folyamat, ami tavaly a Népszabadság bezárásával vált nyilvánvalóvá, és azóta úgy tűnik, megállíthatatlanul robog tovább. De ha nem teszünk semmit, bárki és bármi a Népszabadság sorsára juthat.”