Fővárosi katalánok

„A budapesti értelmiség egyes példányai pedig rárontottak a vidéki magyarokra. Akadt olyan liberális véleményformáló, aki szerint Budapest Magyarország Katalóniája, és elérkezett az idő, hogy a magyar főváros kinyilvánítsa függetlenségi szándékát, megkezdje az előkészületeket a leváláshoz. »Egyértelmű, hogy Budapest nem akarja azt a jövőt, amit a jelenlegi kormány, kormánypárt és miniszterelnök szán neki, nem akar a vidék sorsára jutni. A Fidesz elképzelhető nagyarányú veresége Budapesten nem egyszerűen a politikai preferencia kifejeződése, hanem jelentős gondolkodásbeli és erkölcsi különbség. A Fidesz a magyar vidék akaratgyengesége, tanulni, fejlődni képtelensége. Ezért lehet ott Orbán Viktor annyira sikeres, és ezért van kudarcra ítélve Budapesten. Egyértelmű, hogy gazdaságilag a főváros tartja el a vidéket, de a kulturális, mentális különbség is már-már áthidalhatatlan« – írta Bruck András író-újságíró a Facebookon az őcsényi eset kapcsán.

Népszerű vélemény. Bár néhányan vitatták Bruck állításait, a hozzászólók többsége egyetértett vele. Ezen elmélet szerint tehát a főváros progresszív erői azért vívnak hősies, de eleve bukásra ítélt küzdelmet az orbáni sötétséggel, mert a gyáva és buta vidéki magyarok szolgalelkűen segítik a vezénylő tábornokot alantas tervei megvalósításában. Őcsény ilyen értelemben is jelkép lett: a maradiság és az embertelenség szimbóluma.

Azért ennél talán árnyaltabb a kép. Nem vonom kétségbe, hogy Újlipótvárosból vagy a Rózsadombról – az amúgy is magaslat – nyilván minden világosnak tűnik, és a vidéki Magyarország összes baja pontosan azonosítható az okai­­val együtt. Az észosztáshoz, de főleg az erkölcsi intelmekhez nem szükséges kimozdulni még a belvárosból sem. Aki ugyanis akár csak egyszer is végigsétál egy borsodi, egy nógrádi vagy egy tolnai kisfalu főutcáján, még zavarba jöhetne néhány apróságtól. Például attól, ha azt látná, hogy üresen áll a nemrég felújított iskola. Merthogy két éve bezárták az alsó tagozatot is, s most azon töprengenek, mit kezdjenek az épülettel. Odébb a pár éve felújított postán lóg lakat. Az orvosi rendelő is csillog-villog, még az előző uniós ciklusban renoválta brüsszeli pénzből egy kormányközeli vállalkozó, csak éppen már ez is üres, mert nemrég elköltözött a háziorvos, az egyetemista fia után ment Ausztriába dolgozni. A kultúrházat legalább már fel sem újították, nem pocsékoltak el néhány tízmilliót egy olyan dologra, ami senkinek sem hiányzik. Legfeljebb a helyi népművelőnek meg a könyvtárosnak, de ők már húsz éve leléptek a faluból. Eltűnt az értelmiség a falusi Magyarországról. Magára hagyta az ott élőket, és most a messzeségből vonja felelősségre az ottmaradtakat.”