Egy demokratikus aktivista ellenzéki útkeresése

„Brendon ekkor úgy döntött: ellenzéki miniszterelnök-jelölt lesz! Na de hol?

Az MSZP-nél nem próbálkozott. Nem a szocialisták utódpártiságával volt baja, de ez a Botka egy böszme nagy embernek tűnt. Utólag ugyan elmesélték neki, hogy Szeged polgármestere egyszer majdnem Nyíregyházáig futott egy rosszkedvű palotapincsi elől. De Brendon tudta, az ilyesmi nem vicc: ő napokig nem evett, amikor egy étterem étlapján észrevette a pacalpörkölt megnevezést.

Gyurcsányéknál sem látott sok esélyt. Mesélték, hogy volt egy nagy demokrata, aki be akart férkőzni a vezetőségbe. Aztán Gréczy Zsolt szóvivő leült vele beszélgetni. Kérdezte: »Téged Gyurcsánynak hívnak«? Az illető ezt kénytelen volt tagadni. »Akkor meg takarodás van!« – hangzott a verdikt. Brendon félénk ember volt, meg egyébként sem akart éket verni a demokraták egységébe.

Ott volt az LMP. Ők mások, ő is amolyan, biztos igény van rá. Az előtérben összefutott Ungár Péterrel, aki bájos mosollyal élő flippert játszott. Elindulva először ennek, utána annak a falnak csapódott, közben a kiejtett telefonját kergette labdaszerűen.

Brendon demokratikus aktivista itt látott esélyt: ezt a játékot ő is űzte, gyakorolta. Tisztában volt azzal is, hogy köreikben bármilyen sporttevékenység kiegészítve jó, felesre szívni is lehet. Így kellő önbizalommal lépett be a főnöki irodába.

Brendon itt meglepődött. Hárman ültek a szobában. Szél Bernadett LMP-s miniszterelnök-jelölt éppen durcizott, és azon tanakodott magával, hogy itt meg lett-e sértve nő-politikusi méltósága. Mármint, hogy őt jelölték kormányfőnek, és nem egy férfit. A másik két fotelban Hadházy Ákos LMP-társelnök és Ron Werber kampányszakértő számokat számlált. Néha érdekesen pillantottak a hajtincseivel hadakozó Szél felé.”