Szabadság és tehetségtelenség – Napi Maxima

Napi Maxima - Szalai Zoltán rovata

„A véleménynyilvánítás teljes szabadsága nem kompenzálja a tehetségtelenséget.”

In: Nicolás Gómez Dávila: Escolios a un texto implicito II., Bogotá:1977, p. 194.

Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) a huszadik század egyik utolsó ellenforradalmára. A kolumbiai filozófus a felvilágosodás utáni korszak szinte minden vélt vagy valós eredményét és értékét megkérdőjelezte. Mi van, ha nem a modernitás és a szabadság eredményez esztétikai szépséget és boldogságot, hanem a tradíció és a hierarchia? Mi van, ha jó és rossz mégis mindig felismerhető és elkülöníthető? Mi van, ha a tudományok abszolútumként való kezelése nem hogy előre mozdítja, hanem egyenesen megköti az emberi felismerést? Gómez Dávila a demokráciát a nyugati világot gúzsba kötő tabunak tartotta, amelyre visszavezette annak dekadenciáját. Elveszett ügyek utolsó védelmezőjeként művével szellemi „akadályt” állított az újkor és a felvilágosodás emberének. Gabriel García Márquez következőképpen vélekedett róla: „Ha nem lennék kommunista, pontosan úgy gondolkodnék, mint Gómez Dávila.”