Tegyük fel, hogy Orbánnak igaza van

„A probléma az, hogy egy nép sorsa csak egy (akár hosszú távú, pl. az itt rekonstruált) vízióval és – ettől nem elválaszthatóan – a történelmet napi szinten irányító erővonalak befolyásolási képességével változtatható meg, a kettővel együtt. Esetünkben azonban a napi szintű változások (=globális trendek) irányítására Orbánnak semmiféle befolyása nincs. Az a fénytörés, amit az utóbbi évek antiglobalista lázadása, a migráció és Putyin Nyugat-ellenes fordulata jelentett a hívek szemében, csupán apró erőgyűjtés volt a globalizáció újabb nekilódulása előtt – olyan korrekciós lehetőség, amelynek tapasztalatait a rendszer logikája máris magába építette és hasznosít a jövőben. Jelesül azt, hogy nem szabad hagyni dezintegrálódni a (nemzeti) társadalmakat a globalizáció nyomása alatt mielőtt a globalizáció maga nem képes megfelelően szinkronizálni a tőke, a munka és az áruk mozgását. Ezt a tanulságot hasznosítja most a francia-német tengely és ez fog bekövetkezni Amerikában is Trump rövidlátó (konszolidáció helyett a szövetségi állam bénultságát eredményező) politikája után.

A globalizációt hajtó verseny, nyereség- és hatékonyságnövelési logika és az ezt érvényre juttató technológiai változások (mindösszesen anyagi kultúra) olyan domináns ereje a történelem formálásának, amely alapvetően befolyásolja a szellemi kultúrát is, egy pro-materiális és egy ellenáramlatra bontva azt, de az utóbbi leginkább folyamatosan beépül a pro-materiális szellemi trendbe, korrigálhatja, de meg nem fordítja annak az irányát és logikáját. Magyarország egyetlen esélye az orbánista Nyugat-kritika érvényesítésére az volna, ha a kiküszöbölhetetlen technológiai stb. változásokat egy új (»magyaros«) szellemi kultúrába tudná becsatornázni, vagy – pontosabban – minél többet tudna egy innovatív (ami nem azt jelenti: progresszív) szellemi kultúrából az anyagi kultúra változásába beépíteni.”