Vidékinek maradni

„A falu elvárosiasodott: daloló kisbusz hozza naponta a friss pékárut, egy másik a mirelitet, egy harmadik a fagylaltot. A posta zöld autója csak kétszer vagy egyszer tülköl hetente. A porták berendezése a nagyobb városban megvett műanyag.

A vidék jelentéstartalma megváltozott. Valaha értékrend volt, élettapasztalat, kulcsszavai az önellátás, az önigazgatás, a közösség és a spiritualitás voltak. Mára a tiszta levegő, a madárdal és a természet csöndje szinonimája lett; elmosódott fogalom, szétesőben lévő divat, átmeneti állapot. Még akkor is, ha van néhány régi értékeket hordozó, a csodavárással felhagyó példa: Komlóska, Érpatak, Tiszavasvári. Ők tudták, amikor saját lábukra álltak, hogy az ezeréves munka alapú közösség értékeit állítják vissza. Tudták, hogy a vidék nem más, mint egyszerre küzdeni és megbékélni az élettel.

Ennek az elveszett tudásnak az újra megszerzése nem indulhat el máshonnan csak vidékről, a vidéki ember szívósságából, bölcsességéből és hitéből. Ezért megtartó közöttük lenni és a nagyvárosban (is) vidékinek maradni.”