A diszgráfiás tanulók helyzetéről

 

– a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek és a

 

– beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyermek

 

között. Ezek szerint

 

– az a diák minősül SNI-tanulónak, aki mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

 

– az a diák minősül BTMN-tanulónak, aki az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

 

Márpedig az új törvény csak az utóbbi esetben vonja meg az osztályzás alóli mentesülés lehetőségét. Nem csak úgy, merő rosszindulatból, hanem az alábbi indoklás alapján:

 

»A két státusz közti alapvető különbség, hogy a sajátos nevelési igényből, fogyatékosságból fakadó problémák fejleszthetőek, de meg nem szüntethetőek, a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló mindvégig speciális megsegítést igényel, speciális eszköz, módszer, egyes esetekben speciális tanterv alkalmazásával. Ezzel ellentétben a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség esetén a problémák megfelelő fejlesztéssel szignifikánsan csökkenthetőek, vagy megszüntethetőek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a reguláris tantervek, az általános követelmények szerint folytatja tanulmányait. A jogszabályok ugyanakkor szinte minden aspektusban ugyanúgy kezelik a két csoportot, az adható könnyítések, mentesítések, nappali képzésben való részvétel lehetséges meghosszabbítása stb. Egyetlen eltérés, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló felsőoktatási jelentkezéskor nem tud plusz pontokat érvényesíteni.

 

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák, mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át«.”