Színes káoszok

„Vajon mennyire tűnik demokratikusnak, hogy kormányt alakítson egy párt, amely nem nyerte meg a választásokat, és elfogad egy, a választások előtt még nem létező alkut, amely egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ráadásul külföldről támogatva? Brüsszelből nézve ez rendben van. Ahogy rendben volt az is, hogy az albán házelnök szabálytalan megválasztásával tudatosan kiprovokálták, hogy a tüntetők berontsanak a parlamentbe, és lehetőleg médiaérzékeny sérüléseket ejtsenek politikusokon. Brüsszelben persze gyorsan elismerték szabályosnak a választást, nagyon siettek vele, talán Johannes Hahn bővítési biztos is érezte még Soros kézfogását, akivel pár órával korábban együtt mosolygott a kamerákba.

A nyugati sajtóban a macedón ellenzék, valamint a tavalyi festékdobáló tüntetők természetesen a haladó, Európa-barát erők, a demokraták, a csillogó szemű fiatalok – milyen ismerős is ez. Budapesten persze nem lehet megcsinálni mindent, amit Szkopjéban. A kotta viszont hasonló, kezdve a semmi jóval nem kecsegtető, Brüsszel kontra Moszkva hamis magyarázat bujtogató erőltetésével egészen a liberális műhelyekben jól, azon kívül inkább szektásan csengő cselekvés köreiig. A párhuzamok nem teljesen állnák meg helyüket, de ahogy az elmúlt évek tavaszaiban és színes forradalmaiban láttuk, nem a megoldást keresik, hanem a szép, színes lufit, a jelszavak mögötti nagy büdös semmit. S ha a lufi kipukkad, márpedig kipukkad, csak a káosz marad. A káosz karmesterei pedig addigra már rég átcuccoltak egy másik országba.”