Belebukni a győzelembe?

„Félelemből elnökjelöltre voksolni nem ugyanolyan, mint úgy, hogy több mindenben azonosulni tudunk az értékrendünket legalább részben tükröző párt jelöltjének terveivel. Vasárnap Franciaországban alighanem milliók rajzolnak ikszet Emmanuel Macron neve mellé csak azért, nehogy elszakíthassa pórázát a »fasiszta veszedelem«, nehogy a pokol erői vegyék át az Élysée-palota kulcsait. És persze milliók fognak távol maradni a szavazóurnától, vagy érvénytelen szavazatot dobnak majd bele, mert nekik még annyira sem veszi be a gyomruk Macront, mint a fanyalgóknak. Vagy mert egyszerűen nem jött be náluk a rettegtetés.

Nyilvánvaló butaság, és végső soron rendkívül ártalmas, ha Marine Le Pent és Nemzeti Frontját tízezredszerre is lefasisztázzák. Rengeteg véleményvezér és újság, hírportál fűtötte a démonizálás kemencéjét a kampányban, kifulladásig. Ráadásul a megszokott jobb–bal vagy konzervatív–szocialista tengely laza eldobásával merőben új dimenzió nyílt meg minden francia előtt, és berendezkedhetett ott, ahol éppen jól érezte magát, de legalábbis testközelből ismerkedhetett az egyre élesebben süvítő európai szelekkel.

Macron nagy szerencséje, hogy itt és most nem is nagyon kellett neki semmit csinálnia ahhoz, hogy Le Pen alternatívája legyen. Mert hát automatikusan azzá vált a Le Pent egydimenzióssá lapító globális médiakampányban.”