Pasiügyekkel nem foglalkozom

„Tessék engem békén hagyni azzal, hogy már megint mit mondott a miniszterelnök. Az csak afféle férfilocsogás. Pasiügyekkel nem foglalkozom, vannak nekem komolyabb dolgaim is. Hogy a miniszterelnök mégiscsak az ország első embere, a legfontosabb közfunkció betöltője? Na és? Attól még csak pasi. Azokat meg nem kell igazán komolyan venni. Jó, be kell engedni őket néhány hivatalba a hülye modern divatok miatt. Dehát mindenki tudja, hogy igaziból nem erre valók. Persze, az ember lánya azért itt-ott összekeveredik, elszórakozik velük, jól esik nőtársaságban kuncogni azon, ki hogyan és kivel pasizott be. Ezer jó tréfa forrása, hányféle gyarlóságuk van: szotyolát köpködnek, idétlenül ordibálnak meccsnézés közben, »fehérvári huszárok«-ról gajdolnak, pálinkáznak, kakaskodnak, felnőttként sem képesek elhagyni a gyerekjátékaikat: kisvasutaznak, egykapura lőnek, verekednek, katonásdit játszanak. Istenem, pasik, mit várjunk tőlük!

Örülök, hogy végre nem kell az ostoba ügyeikkel izgatnom magam. A miniszterelnök világossá tette a munkamegosztást. A férfiak, legalábbis az alfahímek, mint ő, nem foglalkoznak nőügyekkel. Gondolom, akkor az a helyes, ha mi, nők nem foglalkozunk pasiügyekkel. Úgy látszik, két külön állatfaj vagyunk, persze világos, ki áll a tápláléklánc csúcsán. A kormányfő megmondta, amikor el akarta kenni Kövér és az énekes Kovács Ákos nőügyi bunkóságait (velük muszáj volt foglalkoznia, hiszen ők nem nők): »Szerintem férfi sosem mondhatja azt magáról, hogy szakértőnek számít ezekben a nemi kérdésekben«. Vagyis a nők dolga »nemi kérdés«. A nőnek neme van, slussz-passz, a nő tiszta biológia, a férfinak meg mindenféle fontos társadalmi hivatása.

Így aztán Szemerkényi Réka nem a legfontosabb nagyköveti poszt betöltője, hanem nő. Nőci. Kiscsaj. Az ügye »nőügy«, (lásd még a vaskosabb szinonímát: »bugyiügy«), így aztán a miniszterelnök nem foglalkozik vele. Sajnos vannak, akik ezt képtelenek felfogni, és egyszerűen letahózzák a magyar kormány fejét.”