Út a kétnyelvűség felé

„A figyelmeztető statisztikai adathalmazt tízévente egy népszámlálás szolgáltatja, legutóbb viszont a kisebbséginyelv-használati jelentés mutatott rá, hogy az önkormányzatok egyre kevésbé kommunikálnak magyarul az állampolgárokkal. Vannak felelősök is. A felmérés az önkormányzatok felelősségét veti fel az elmaradó kétnyelvűséggel kapcsolatban, a politikusok viszont gyakran hivatkoznak az állampolgárok passzivitására – ez különösen kényelmes álláspont, hiszen a szlovákul papírozó Józsi bácsi nem tudja elmondani a sajtónak, miért is teszi ezt. De előszeretettel hibáztatják a pártokat, az államot és néha a civilszervezeteket is a fennálló állapotokért.

Sok szerveződés tett már azért, hogy a magyar nyelvet ne csak a négy fal között használjuk. Van egy öntudatos réteg, amely korábban megszokásból, most pedig identitását vállalva használja vagy próbálja használni a magyar nyelvet a hivatalokban. A tudatosság azonban nem általános, a magyar nyelvet leginkább azokban az önkormányzatokban használják, ahol az alkalmazottaknak vannak nemzetiségi gyökerei, így nem okoz gondot a magyar ügyintézés – még ha a folyamat dokumentálása gyakran szlovákul zajlik is. A kisebbséginyelv-használat igazi próbáját azonban a valóságban az jelentené, ha az aktív magyar nyelvhasználatot nemcsak megtartanánk, hanem ki is lehetne terjeszteni abba a közegbe, amelyben egyébként nem jelenik meg. Máskülönben kihalásos alapon fejlődik vissza a hivatali nyelvhasználat.”