Angela a klozeten

„Nem kell szembenéznie Angelának a pártharaggal sem, a CDU-ban ritmikus taps várható, ahogy Erik király idejében, aki sokáig uralkodott egységpártjával a most lázongó keleti tartományokban, s lehetővé tette alattvalóinak a kis szamárfogat, a Trabant megszerzését. Az alternatívanélküliség jobban összetartja a német társadalmat, mintha választania kellene két lehetőség között. Ugye? Mi az, hogy a migránsok egyszerűen nem jöhetnének erre? Európának ez a része a bevándorlóké, akikből majd jó német adófizetők válnak – mosolyog Angela az aleppói Mohamad Hussainra és egy síró afgán kisfiúra. Nézem a hétfő esti, az esseni CDU-tisztújítás előestéjén sugárzott politikai talkshaw-kat: Merkel hajthatatlan.

Wolfgang Schäuble, a nagyhatalmú pénzügyminiszter szerint – aki ellen még 1990-ben követtek el merényletet, s azóta az élni és élni hagyni jegyében tolószékből irányítja a jobbközép pártkoalíció személyi és pénzügyeit - Angela Merkelnek éppúgy nincs alternatívája, mint ahogy a folyamatos bevándorlásnak sincs. Kinyilatkoztatása olyan, mint a keleti pártkongresszusoké volt a szocializmus építéséről, amelyet intézményesen olyan jól körülsáncoltak, hogy az istenadta nép elfelejtette a szuverenitás eszméjét, és az építést vezénylő párttitkárokkal szemben tehetetlennek érezte magát. Most a hosszantartó merkeli kurzus az adenaueri demokráciához szokott nyugati tartományok lakóit is megtanítja, milyen egy olyan országban élni, ahol nincs alternatíva, azaz nincs meg a választás két lehetőség közül, ám a kormányzó pártnak van teljhatalmú első titkára.”