François Fillon − a konzervatív nyugodt erő?

„François Fillon négy hét alatt két – a francia politikát évtizedekig domináló – riválisával számolt le, és vált december 27-én a jobbközép beállítottságú francia republikánus párt első számú elnökjelöltjévé, és ezzel egyenes előtte az út az elnöki szék felé – írja Christine Ockrent a Washinton Post november 30-i cikkében.

Fillon a párton belüli szavazáson egy magabiztos 66,5%-os győzelemmel lépett tovább, azonban az általános választásokon már háromszor ennyi – különböző ideológiai, politikai és kulturális beállítottságú – szavazót kell meggyőznie rátermettségéről. A legnagyobb valószínűséggel a szélsőjobboldal jól ismert arcával, Marine Le Pen-nel fog komolyabb versenyt folytatni.

A régi polgárságra és a vidéki hagyományokra támaszkodó konzervatív Franciaországot megtestesítő Fillon láthatóan remekül megérti a francia szavazók legfontosabb aggodalmait. Eddigi pályafutása során konzisztens politikát folytatott, hirdette az identitás és az értékek fontosságát, elítélte az iszlamizmust, a multikulturalizmus elleni fellépése pedig racionális alapokon áll: az egyes állampolgárok származástól és vallástól független, azonos alapelveknek való megfelelési kötelezettségét vallja. Ezzel szemben Le Pen rasszista élű megjegyzései már nem olyan hatásosak, a jelenlegi felmérések szerint Fillon legyőzné a Nemzeti Front jelöltjét, ha a választást most tartanák.

Le Pen, ezen a fronton hátrányba kerülve, áttért Fillon gazdasági és szociális politikáinak támadására. Ezzel komoly hatásokat érhet el a munkásosztálynál, a tanároknál és a közszolgáknál, akik a szélsőjobboldal táborát támogathatják.”