1. akinek (szinte) nyomdakész kézirata van, tárt karokkal várjuk.
2. aki képes ilyet írni, azt is.
3. akinek az írása szerkesztéssel publikálásra készre hozható,
azt is. Főleg, ha van indíttatása a fejlődésre.
4. aki még érzi a hiányosságait, de eltökélt, azt is – tudunk segíteni a fejlődésben.
Többen igényelték a workshopot. Jelentem, van: az Írástudó írósuli hatékonyan segít.
Ezek nem ötletek, nem fellángolások, hanem rendszer és szívós munka. És rajtunk kívül is van kiadó már, aki elindult ezen az úton.
Kell több? Naná. El kell adni a könyveket. Ebben is egészen jók vagyunk.
Meg kell szerettetni a szerzőket. Vannak eszközeink. Itt előnyben vannak az olyan szerzők, akik tudnak személyes márkában gondolkodni. De ha egyelőre nem tudnak, abban is lehet nálunk fejlődni.
Egészen komolyan mondom: senki máson nem múlik, hogy megjelenik-e, csakis magán az írón. Az idei Aranymosás már meghirdetésre került, külön első könyves és külön profi íróknak.
Van hely a kisprózának?
Kevesebb, és itt egy dolgot tudomásul kell venni. Lehet, hogy változni fog, de kisprózából ma nemigen lehet pénzt csinálni. Ha valaki a regény felé ugródeszkának szánja, annak jobb a helyzete, örül, ha megjelenik. Aki meg akarna élni belőle, arra most igen csekély az esély. A pályázaton kívüli időszakban az Aranymosás szívesen közöl kisprózát. Igaz, nem a szakma olvassa, hanem olvasók.
És ha valamibe beleszeretünk, azt megjelentetjük. Karácsonyra pl. jön On Sai novellaválogatása, az Esővágy. Őrültül várom, mit fognak szólni hozzá az olvasók. Bízom benne, hogy ugyanúgy lenyűgözi őket, mint engem.
Vannak-e intézményei a hazai fantasztikus irodalom íróinak, rajongótáborának, és ezek megfelelnek-e az igényeknek?
Itt hadd kérdezzek vissza: kell ez? Kellenek a találkozók? Kell annyira, hogy ennyi idő, energia, figyelem elmenjen csak ennek a kérdésnek a visszatérő megvitatására? Hiszen egy csomó más zsánerhez képest az SFF egészen jó áll. Sőt, kiemelkedően.
Mi lenne, ha inkább mindenki feltenné a molyra a legutóbb olvasott regény méltatását? Meg az azelőttit. Meg a következőt. (Tisztelet annak, aki rendszeresen megteszi.) Semmi más nem lendítheti fel jobban az SFF sikerét, mint az új olvasók, a sok olvasó és a még több olvasó. És az olvasókat sokkal kevésbé érdekli a szaksajtó, mint egy másik, számára releváns ízléssel bíró olvasó véleménye.
Még egy Böszörményi Gyulának, egy Szélesi Sándornak is jól jön, ha megjelenik értékelés a könyvéről. Még On Sainak, Moskát Anitának, Kleinhencz Csillának, Szöllösi Kristófnak, Kemese Fanninak, Bartos Zsuzsának, Réti Lászlónak, Csendes Nórának, Demi Kirschnernek, Marco Calderának, Simon Tamásnak is. Stb., stb. Nagyszerű írók, komoly teljesítménnyel.
Megérdemlik a figyelmet és az értékelést. És ez építi az olvasást, az SFF-et, ez építi a magyar szerzők lehetőségeit. Íme, még egy apróság, amivel bárki, mindenki őrült sokat tehet a zsánerért.
Persze a kíméletlen, lehúzó kritikákkal azért vigyázni kell. Az elvtelen dicséretet is érdemes kerülni, de ha meglátsz valamiben jót, ne tartsd magadban! Írj akár 3-4 sort a molyra, és ha szívesen írsz többet, a Mandinerre! Alakul a szaksajtó itt, nem? Ez persze nem a ti hibátok, a társadalomba kódolva van az éles kritika. Viszont látnotok kell, hogy őrült nagy szükség van rátok és az értékelésetekre. Amivel mi tudjuk támogatni: Nem kell sajtóigazolvány. Aki fel tud mutatni online vagy offline megjelenést, szemmel látható olvasottsággal, annak szívesen adunk sajtópéldányt új megjelenéseinkből. Itt lehet igényelni.
Díj-ügyben Szélesi Sándorral értek egyet. Bojkottálni egy díjat elvi alapon, ez nem igazán visz előre. Nagy kár a sok energiáért, inkább hagyni kellene működni. A flow csodákra képes!