Trump győzelmének legfontosabb tanulságai magyar szempontból

„Egy jól megszervezett, jól kitalált, új jelöltek és a szavazók valódi bevonásával olyan szereplő kerülhet elő, aki minden várakozást felborítva tud hatni a politikára – és akár győzni is. Természetesen az amerikai és a magyar párthelyzet ebből a szempontból alapvetően tér el, és jól látjuk, hogy a hazai baloldali, liberális pártok már az indulás feltételein is össze tudnak veszni. Egy olyan rendszer, ami minél inkább a szavazókra bízza a döntést, jobb eredményt tud hozni, mintha a pártok vezetői akarják kijelölni, kit tartanak alkalmas jelöltnek.

Másrészt a tegnapi eredmény azért is okozott ilyen nagy meglepetést, mert a közvélemény-kutatások túlnyomó többsége alapvetően egyetértett abban, hogy Hillary Clinton messze esélyesebb jelölt – lényegében csak a »kötelező eredményt” kell hoznia a győzelemért. Az első adatokból úgy tűnik, hogy bizonyos választói csoportok preferenciáját és aktivitását nem sikerült jól mérni és ez különösen a billegő államokban – amelyek megnyerése döntő – Trump javára fordította a helyzetet. Egyelőre kérdéses, hogy mekkora hatása volt annak, hogy Hillary Clinton győzelme szinte borítékolható volt, míg Trump egy bizonytalan, némiképp vállalhatatlan jelöltnek volt beállítva, ezért sokan úgy érezhették, hogy jobb, ha eltitkolják választásukat. Az ilyen mérési hiba Magyarországon sem ismeretlen – a 2002-es választás előtti felmérések a Fidesz győzelmét jósolták, ám a pártpreferenciájukat titkoló szavazók között a baloldalnak volt tartaléka, így végül az MSZP lényegesen jobban szerepelt. (...)

Harmadrészt érdemes látni, hogy a kampány végére felerősödő »két rossz jelölt közötti választás« retorika valójában Trumpot segítette. A korai mérések során Hillary Clinton két évtizedes politikai tapasztalata kevéssé vitatott tény volt, ahogy az is, hogy Trump teljességgel kiszámíthatatlan. Természetesen Clinton követett el hibákat külügyminisztersége alatt, és talán kevésbé tudott lelkesítő lenni, mint Barack Obama korábban, tőle alapvetően stabilitás volt várható. A »két rossz jelölt« állítás azonban elmossa ezeket a tapasztalatból, politikai múltból, következetességből fakadó előnyöket és egy szintre helyezi a két jelöltet. Ezt a stratégiát előszeretettel alkalmazza a Fidesz is – a korrupciós vádakkal úgy próbál küzdeni, hogy más politikai szereplőkről hasonlókat fogalmaz meg, így aztán a szavazók számára folyamatosan tűnik el a különbség.”