Pékek lázadása

„A minap sokan közülük felháborodtak, amikor kiderült, hogy egy budai pékség – a Lipóti üzletlánc tagja – reklámozta az »Anya, Apa, Gyerekek« európai uniós polgári kezdeményezést. Ez egy aláírásgyűjtő kampány a hagyományos értelemben vett házasságért és családért, annak érdekében, hogy minden gyereknek valódi apja és anyja lehessen. Tehát egy nemzetközileg elfogadott polgári kezdeményezésről és szervezetről van szó, amely a hagyományos európai értékekért küzd aláírások segítségével (nem karddal és nem robbanószerrel).

Ehhez képest homoszexuálispárti aktivisták és szimpatizánsaik felháborodási hullámát váltotta ki, hogy ez a péküzlet az »Anya, Apa, Gyerekek« kezdeményezés aláírására buzdított. »Egy pékség maradjon a kakaós csigánál!« – hangzott innen is, onnan is, cáfolva a véleményszabadság támogatását.

Nem értem, hogy amikor másfél éve például a Lush üzletek büszke plakátokon és weboldalukon adták tudtára a vásárlóknak, hogy ők is csatlakoztak a melegek egyenlő jogaiért, házasságáért kampányoló üzletek láncolatához, miért nem volt hangos a blogszféra a tiltakozástól: »Egy illatszerbolt maradjon a szappannál!” Pedig az ügy érdekében még pénzt is gyűjtöttek, sőt, melegmagazinokat is kitettek – ám a konzervatív emberek nem kattogtatták ott a fényképezőgépeiket és okostelefonjaikat, számukra ez belefért a véleményszabadságba. Legfeljebb csak csöndben kifordultak az ajtón, vásárlás nélkül, mert a fürdőgolyók úgyis arcpirítóan drágák. Amerikai és más nemzeti-nemzetközi vállalkozások is szivárványos színekkel hirdetik, hogy »Gay is OK«, és ünneplik a szerelem »határtalanságát«. Ez tehát OK?

Persze leginkább azt nem értem, miért hangosak most a tiltakozók, a Lipóti üzlet esetében. Nem fér ez bele a vélemény- és szólásszabadságba? Vagy nem kívánatos a vélemény, ha konzervatív? Tudom, naiv a kérdés.”