Magányosan Európában

„A mai magyar vezetés tudatosan hirdeti meg azt a kicsit agresszív, félig védekezésnek föltüntetett magatartást, mert egy régi, túlhaladott meggyőződést és gyakorlatot próbál meg követni. Sokan és sokszor szóvá tették már, hogy ez a taktika a két világháború között, majd azt követően is tévútra vezetett. Nem rokonszenvet ébresztett, inkább bizalmatlanságot. Pedig a 21. század új világot teremtett, azt várnák tőlünk is, hogy beilleszkedjünk az európai demokratikus gyakorlatba, ami persze nem jelent egyet a nemzeti sajátosságok feladásával. Az egységesülő Európa nem várja el senkitől, hogy szolgaian másokat másoljon, de azt sem nézi jó szemmel, ha valaki homlokegyenest másképp viselkedik. Értetlenkedés fogadja azokat, akik egyetlen alkalmat sem mulasztanak el különállásuk igazolására, akik a mások szemében a szálkát, a magukéban a gerendát sem látják meg.

Ahogyan a miniszterelnök gyakran mondja: nem a szavaira, a tetteire kell figyelni. De a szavak éles fegyverek is lehetnek, sebeket okozni könnyen lehet a bántó mondatokkal. És az sem lehet mentség számára, ha kijelentéseinek nagyobbik hányadát csupán belpolitikai megfontoltságok indokolják. Ehhez a »pávatánchoz« olyan mesterséges nyelvezetet dolgozott ki magának, amelyet könnyen lefordíthatnak a »nép nyelvére«, felülről sugallt jelszavakra a politika alsóbb rétegeiben agitáló munkatársai is.”