A vicc, amit túl komolyan vettek

„Ha az MKKP hirtelen nem rendszer-kritikusan lépne fel a Fidesszel szemben, vagy elfogadó lenne a többi ellenzéki párttal kapcsolatban, akkor csökkenne a hitelessége. Feltételezem, hogy a legőszintébb út a viccpárt számára a magányos volna, azonban ez a legnehezebben járható. Szövetségesek nélkül – lásd LMP – az ember könnyen a parlamenti küszöböt láthatja a legfélelmetesebb kihívásnak.

Tulajdonképpen mit akarunk az egésztől?

Ha sikeresen tudja interpretálni a népszavazásra leadott érvénytelen szavazatok mennyiségét a Kétfarkú Kutya Párt, akkor kiáshatja magának a komolyan vehetőség medrét. De hogyan tovább? A többi ellenzéki párt cinizmusa és a konstruktív javaslatoktól mentes panaszai nem hoztak eredményt. Ez idáig nem láttunk olyat az MKKP-tól, hogy valódi társadalmi problémák megoldására tett volna javaslatot. Persze ez 2018-ig változhat. A politika tartalmi megtöltése azonban igazi kihívást jelent. Nem elég okosat mondani. Úgy kell tálalni üzenetünket, hogy a választók többsége megértse, sőt kívánatosnak is tartsa. Az üzenet ereje ráadásul függ a témaválasztástól és az időzítés kritikus mivoltától. A politikusok ismertsége, az országos pártszervezet kiépítése, a háttérmunkák folyamatos elvégzése mind-mind hozzátartoznak ahhoz az arzenálhoz, amivel rendelkezni kell, ha az ember belép abba a bizonyos arénába.