Kínos probálkozások

„Kerülném, mégpedig igen nagy ívben, a túlhajtott jelzők használatát, amikor éppen azt szándékozom szóvá tenni, hogy a politikában milyen nagy kísértés a mértéktelen elfogultság. Gondolom, kiderül első szóra, hogy Orbán Viktor gyökeres pálfordulásáról van szó, amidőn minden korábbi meggyőződésével és gyakorlatával ellentétben végtelenül kockáztat: mellőzi az óvatosságot és a töprengést, szóhasználatában immár nem habozik a legszélsőségesebb fordulatokat is alkalmazni. Belekotnyeleskedik az amerikai belpolitikába, meggondolatlanul kijelenti, hogy Donald Trump programja »az élet«, ellenfeléé Hilary Clintoné pedig »a halál«. Nem hiszünk a fülünknek és a szemünknek.

Ő, aki esztendőkön át ügyesen lavírozott, tehetségesen kerülte a buktatókat, taccsvonalra állította és állítja a mai napig is ellenfeleit, egyszerre végtelen kockázatot vállal? Netán csak meggondolatlan, vagy teljesen szem elől tévesztette a mértéket? Kétségtelen, az utóbbi hónapok szóhasználata, gátlástalan vitastílusa utalt már arra, hogy valami zavar támadt a gondolatrendszerben. Új Orbán jelent meg a hadszíntereken. De arra senki sem gondolt, vagy nagyon kevesen, vajon ez a váratlan váltás miért is következett be. Érthetetlen, talán megmagyarázhatatlan is. Az, hogy az ellenzék nem habozik az első jelzésre kihasználni az alkalmat a hasonló stílus alkalmazására, nem meglepő, hiszen nagyon nagy a tét. Két esztendő a következő országgyűlési választásokig, szinte semmi a fordulathoz. De ha így van, ha ekkora a kockázat, Orbán miért szakít az eddigi Orbánnal, miért vállalkozik a nála megszokott időleges gorombaság még durvább alkalmazására is? Csupán föltűnést kelteni?”