Szemben az erőszakkal
Gyertek, gyertek velünk, jöjjön mindenki június elsején, mert ha valamikor, hát most nem pusztán a kormány mellett kell kiállnunk – nem mintha az nem lenne fontos és életbevágó –, hanem az életünk mellett.
És most teljes szívemből ott állok Laci bá’ mellett. Pedig nem szerettem. Gyerekfejjel, amikor telente az alig gőzölgő vízbe kellett ugranom hajnalban, télen, a Sportban.
„Kiss László nekünk szerzett örömöt, dicsőséget, nekünk szerzett torokszorító perceket, és most, feltehetőleg utolsó olimpiája előtt néhány hónappal jönnek a patkányok, és nekiesnek a torkának. Egy ötvenöt évvel ezelőtti történettel, ami talán nem is úgy történt…
Jönnek a patkányok, akik azt is szeretnék elérni, hogy a magyar úszósport leszerepeljen ezen az olimpián. Akik kikezdtek Kiss László előtt már másokat is, és akik megszokták, hogy mindent meg tudtak úszni, a legnagyobb gazemberséget is egész eddigi életükben.
Nagyon-nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, hogy nem így lesz. Hogy egyszer csak majd nem ússzák meg.
És most teljes szívemből ott állok Laci bá’ mellett. Pedig nem szerettem. Gyerekfejjel, amikor telente az alig gőzölgő vízbe kellett ugranom hajnalban, télen, a Sportban. És csak azt hallottam, hogy »hopp! hopp!«, vagy egy síp füttyét, és éreztem a stopperóra bőrszíjának csapásait a combomon. És utáltam az egészet. Ezért nem lettem olimpikon. De mások azok lettek. Többek között Kiss Lászlónak köszönhetően.
És nekik, mindnyájuknak köszönhetően pedig én lettem több és gazdagabb. Együtt ezzel az egész nemzettel. Éppen ezért Kiss László nem ezt érdemelte. Főleg nem ezektől a patkányoktól.”