Ez lenne a mi Weimarunk?

„Amikor Weimarról van szó, egyrészt a pártrendszer politikai cselekvőképességet veszélyeztető kis egységekbe való széttöredezettségét értjük alatta. Másrészt a politika nyelvének és tetteinek radikalizálódását. Most mindkettő megfigyelésére alkalmunk nyílik. Mindkét nagy párt elhanyagolta a politikai szerkezet által nekik szánt feladatokat.

Szövetségi köztársaságunk hajnalán akadt pár nagyobb téma, amikben volt arra potenciál, hogy darabjaira tépjék politikai rendszerünket: az újrafegyverkezés, kapcsolatunk a nyugattal, majd keletnémet-politikánk. Ezekben az idők folyamán sikerült megteremteni a konszenzust. Ezen közös fundamentum fölött azonban minden párt különböző témákra helyezte a hangsúlyt.

Egy stabil politikai rendszerben a pártoknak pont annyi közös pontjuk van, amennyi szükséges, és pont annyi az eltérés köztük, mint amennyi szükséges. Ezt a szabályt az elmúlt években nem csupán elhanyagolták, még meg is fordították: a középre jutás iránti küzdelemben annyira hasonlóvá akarnak válni egymáshoz, amennyire csak lehet. Ez mindkét nagy párt számára katasztrofális.”