Megint a józan ész ellen
Szijjártó Péter ráerősített arra, hogy az EU magyar fiatalokat sorozna be és vinne harcolni.
Titeket is arra biztatlak, menjetek és nézzétek meg Pintér Béla új darabját. Közben gondoljatok a hatalom mindenkori birtokosaira. Vagy csak Gyurcsányra. Ugyanis A bajnok olyan bitang jó, a szereplők olyat játszanak, hogy azt mindenkinek látnia kell.
„(...) nyugodtan vessetek a kiéheztetett, beginázott vérhörcsögök elé – a darab beszippant a tizenötödik perctől, felkap, nem enged el, hogy aztán a nyolcvanadik percben földözba... csapjon és szégyenszemre, a kockás inges fotelforradalmárok gyűrűjében libabőrös kezekkel törölgessem a szemem, majd elcsukló hangon bravózzak.
Pedig rosszul indult.
A közönség összetétele nagyjából megegyezett egy kockárdás/velkámrefjudzsiszes/ internetadóellenes/Dopemanforprezidentes »civil« tüntetésével.
Szürreális pillanat volt, amikor elfoglaltam a szakmailag kikönyörgött helyemet, a mellettem ülő antifasiszta 60-as úr még kezdés előtt átfutott pár – az orbáni fasiszta diktatúrát leleplező Nol.hu-s cikket az okostelefonján – majd a forradalmi hevülettől izzó tekintettel rám nézett, és remegő hangon odasúgta:
»Nagyon várom...«
Hogy a forradalmat vagy a darabot, ott és akkor hirtelen nem tudtam eldönteni.
Mert valóban, a hangulat forradalmi volt. Olyan romkocsmás, gyorsan hamvába haló, millás-bajnais. Tiszavirágos. Puklis. De a miénk.
Akarom mondani: az övék.
Érezni lehetett a levegőben, hogy ma ledőlnek Orbán – Soros véréből és szíriai keresztény atomfizikusok beléből formált – szobrai. Hogy itt ma meg lesz döntve a rendszer.
Mert Pintér megmutatja.
Hogy ezek kokóznak. Csalják az asszonyt. Akit persze megdugni sem tudnak ezek a Fideszes nyilasok, mert különben nem lenne női szeretőjük. Mármint az asszonynak. Akit nem dug meg rendesen a fideszes.(Van ez az új hobbi liberáliséknál, hogy coming out-oltatják a jobbos meleget. Ezúton is gratulálok a művelőinek.)
Majdnem hazamentem. Annyira idegesített ez a kollektív szektás kisugárzás. Gyurcsányra gondoltam. Hogy hány pletykát hallottam róla. Iszik. Kurvázik. Drogozik. Szegény Daróczi Dávidról le se írom, mit hallottam. Se azt, hogy vetett véget életének. Mifelénk nem módi a kegyeletsértés. Ezen háborogtam. Hogy kockás inges nézőtársaim milyen feledékenyek, milyen egysíkúan láthatják a világot. Aztán már csak sajnáltam őket.
Ugyanis a darab olyan bitang jó, a szereplők olyat játszanak (egytől egyig), hogy azt mindenkinek látnia kell.
Jobboldali barátaim! Titeket is arra biztatlak, menjetek és nézzétek meg. Közben gondoljatok a hatalom mindenkori birtokosaira.
Vagy csak Gyurcsányra.
Vagy Kókára. Mesélik: szerette költeni a pénzt. Sok mindenre. Gondoljatok a pletykákra. Gondoljatok Pintérre, aki akkor nem készített darabot ezekről a pletykákról. Talán ez a darab azokról az időkről is szól. Azokról a pletykákról is. Talán nekünk készítette, mea culpa gyanánt.
Ervin, Adél, Judit, Anna!
Zseniálisak voltatok.
Köszönöm az élményt!”