Erdoganék az egykori Oszmán Birodalomnak a mai országhatárokon túli területei felé akarnak terjeszkedni, hogy elfedjék-enyhítsék a belső nehézségeket.
„Továbbra is kérdés, miként reagál a helyzetre a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország, amelynek vezető családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel. A bevételekből bőven jutott a terrorszervezetek tagjainak törökországi kiképzésére, gyógykezelésére, fegyverutánpótlására, sőt az oroszországi krími tatárok közötti lázadók és a balkáni befolyás növelésének támogatására. Ugyanis a gazdasági, társadalmi, sőt immár hadsereg-irányítási nehézségekkel is küzdő állam meghatározó politikusai, Recep Tayyip Erdogan államfő és a főideológus, Ahmet Davutoglu miniszterelnök
az egykori Oszmán Birodalomnak a mai országhatárokon túli területei felé akarnak terjeszkedni, hogy elfedjék-enyhítsék a belső nehézségeket.
Az új oszmanizmus ideológiai nyomulásával párhuzamosan minden irányban erőfeszítések történnek a gazdasági befolyás növelésére. A török hadseregnek az elmúlt hónapokban, hetekben zajlott támadásai és hadműveletei – amelyek a washingtoni adminisztrációnak alighanem sok fejfájást okoztak és okoznak – leplezetlenül mutatják, hogy Szíria és Irak területéből is ki akarnak szakítani egy-egy darabot. E törekvéseknek azonban nem csak az Aszad-rendszer áll ellen, hanem a kurd fegyveresek is. Jó ideje véres polgárháború dúl Törökország keleti területein és havonta robbantásos merényletek tucatjait hajtják végre az ország gyakorlatilag egész területén. Az Észak-Irakba behatolt török egységek pedig jól szervezett kurd felkelőkkel találták magukat szemben.
A tűzszünet tehát kihirdettetett, de a háború folytatódik. Halványabbnál is halványabb a remény, hogy csillapíthatók a térségben élők évek óta tartó szenvedései, s hogy a menekülttáborokból mind több faluba és városba térhetnek vissza az emberek. És nem csak a nagyok fogják méricskélni egymást, hanem a hatalmi ábrándoktól megrészegült térségbeli, közepes és kis államok vezetői is. És akkor még nem beszéltünk arról az ezernyi bandáról, amelyek tagjai minden kegyetlenségre képesek azért, hogy fenntartsák a rablásra, a civil lakosság kifosztására épülő életformát, amihez hozzászoktak az elmúlt években.”
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
A románoknak sem kellett sok, hogy meggondolják magukat.
Nyíltan beszélt erről az orosz külügyminiszter-helyettes.
Radoslaw Sikorski szerint nem a Nyugatnak kell aggódnia az esetleges összeütközéstől Oroszországgal, hanem fordítva.
Nem az oroszok felől.
Időről időre felbukkan a belga hadsereg a hírekben, és egyszer sem pozitív értelemben. A lőszerhiány például már olyan aggasztó méreteket öltött, ami az ország védelmi képességeit a nulla felé közelíti.
Larry Johnson egyértelműen utalt arra, hogy az Egyesült Államok áll a robbanás mögött, bár bizonyítékokat nem tudott felmutatni.
A lengyel külügyminiszter szerint az ukrajnai háború agresszorával szemben keménynek kell lenni.
