„A bevándorlási hullámmal kapcsolatban mindig óvatosan és megalapozottan igyekeztem megnyilvánulni. Hiszek az egyetemes emberi jogokban és abban, hogy minden ember megérdemli az egyenlő lehetőségeket. Ugyanakkor kezd elhatalmasodni rajtam a félelem, hogy ha Európa nem lép fel határozottan a másod- ill. harmadgenerációs bevándorlók kialakuló párhuzamos társadalmaival kapcsolatban, akkor életünk egyik legmeghatározóbb intézménye, a karácsony, valós veszélybe kerül. Ezek a gondolatok még az óévben fogalmazódtak meg bennem, viszont az új év eseményei csak tovább táplálták bennem a gondolatok e negatív spirálját. A kölni eseményeket látva nem csak az oly jelképes intézményeket kezdtem el félteni, mint a karácsony, hanem az annyira mára természetesnek vetteket is, mint a közbiztonság vagy az önfeledt szórakozás.
Sokkal ijesztőbbnek tartom az új év első éjszakáján történteket, mint például a párizsi merényleteket. A Párizsban történtekre még rá lehetett sütni azt a valószínűségszámítás által vezérelt érvet, hogy néhány szélsőséges sejt az elkövető és ezért összességében nem jelent a társadalomra komoly veszélyt. Kölnben azonban, a becslések alapján, 1000 ember garázdálkodott, mindezt szervezetten. Megdöbbentő. Megdöbbentő az, hogy, a mai Európában, ilyen mértékben jelen vannak a párhuzamos társadalmak. Megeshet az, hogy egy német városban, a dóm mellett, szilveszter éjszakáján van aki szórakozni akar és van 1000 másik ember, aki pedig erőszakoskodni, lopni és félelmet kelteni.”