A szolidaritás rendje

„Jelenleg nem biztosítható egyszerre az uniós állampolgárok maradéktalan biztonsága és valamennyi, Európába igyekvő menedékkérelmező befogadása. Minden állam alapvető kötelessége ugyanis, hogy saját állampolgárai biztonságát garantálja, ez pedig minden mást megelőz. Ezen elsődleges szemponton túl az EU tagállamai felelősséggel tartoznak az uniós állampolgárok biztonságáért is: a schengeni határok védelme ebből kifolyólag – az uniós jog értelmében is – nem jog, hanem kötelezettség. Minden más csak ez után következhet, így az Unión kívülről érkező menedékkérők jogainak biztosítása, a velük történő szolidaritásvállalás is.

Az Amnesty International legutóbbi, a magyar menekültügyi szabályokat bíráló jelentése nincs tekintettel a fenti kötelezettségekre. Az AI a párizsi terrortámadások után sem képes szakítani azzal az emberi jogi fundamentalizmussal, mely szerint egy védelmezendő kisebbség – jelenleg épp a menedékkérők – jogai megelőzik a többség jogait. Az AI így tulajdonképpen a nemzetállamok szuverenitását vitatja, illetve abból következő jogukat, hogy – az uniós joggal összhangban – meghatározhassák, hogy ki és milyen feltételekkel léphet be területükre.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Genfi Egyezmény (és annak emberi jogi fundamentalista értelmezése) felett eljárt az idő, ezért az Egyezmény és az arra épülő uniós menekültügy szabályozás is teljes reformra, újragondolásra szorul. Az alapvető európai életforma védelme és az európai állampolgárok biztonsága érdekében szakítani kell az emberi jogok szélsőségesen liberális felfogásával. Magunk mögött kell hagyni azt a hazugságot is, hogy csak a kisebbség lehet áldozat, a párizsi terrortámadás ugyanis éppen a szabadságon és a jogrenden alapuló többségi európai kultúra ellen irányult.”