A megfigyelő óvóbácsi

„Az EU pedellusként pattog, vagy inkább tekintélyét vesztett napközis felügyelőként, szeretne rendet tartani, de nem sikerül, azt hiszi, a két szép szeméért bármit megtesznek neki, pedig nem. A balkáni országok fele pedig nem tömörül olyan szövetségbe, mint az EU, ahol legalább látszólag és elvileg félre kéne tenni az ellentétes érdekeket. Ők nyílt lapokkal, teljesen szuverén módon játszhatnak.

Mit vár az EU vajon ezektől az államoktól? Hihetetlen az a stupiditás és tökéletes tanácstalanság, ami jellemzi az Uniót. Miért nem jó, ha a balkáni államok kerítésezgetnek? Oké, nem szép dolog, de a menekültáradat megállításában csak jobban jön, ha már a görög határon kerítéssel találkoznak, aztán mindenhol máshol is, előbb-utóbb csak megunják, és nem Röszkénél néznek majd először úgy, mint borjú az újkapura.

Mindenki úgy segít magán, ahogy tud, ez volt a minicsúcs tanulsága.

Meg hogy Merkel pattoghat, de Orbánt titokban mindenki jobban tiszteli. Szóval Orbán ült, mint veszekedő ovisok felett az óvónéni, vagy mint waldorfos tanárnő a vitakultúra (Willkommenskultur) erősítését célzó, tömbösített, spirituálisan érzékenyítő órán – ohh, bocsánat, foglalkozáson -, s hagyta, hadd jöjjenek rá arra, amit ő már elmondott Tusványoson.”