Borítékolt játszma

„Kevés dolgot játszottak le olyan kiszámíthatóan, mint az Alexisz Ciprasz vezette görög kormány lemondását. A forgatókönyv már egy éve közszájon forgott, s minden úgy alakult, ahogy azt tavaly ősszel megjósolták. Amennyiben az uniós megszorító politikát hevesen ellenző baloldali Sziriza kormányra kerülve nem képes úgy nekimenni a hitelprogramnak, hogy annak tartalma drasztikus módon megváltozzon, a pártszövetség radikálisabb frakciói kiszakadnak a csoportból, ez pedig a kormány és végső soron Ciprasz bukásához vezet. S mint láttuk, a január végi győzelmük óta pontosan ez történt.

A harmadik mentőcsomaggal a Sziriza korántsem azt érte el, amit kitűzött, s olybá tűnik, ugyanazon a vágányon maradhat, mint elődei, a válságot évtizedes hazugságaikkal előidéző, majd a hitelezők által kikényszerített megszorító politikába belebukó középjobb és szociáldemokrata kormányok. Nem sikerült még részleges adósság-jóváírást sem kicsikarniuk, ehelyett maradtak a megszorítások és a nagyüzemi privatizáció. A szövetség radikálisabb csoportjai, élükön Panajotisz Lafazanisz volt környezetvédelmi és energiaügyi miniszterrel, élesen szembehelyezkedtek Ciprasszal, és balról ütötték a kormányfőt. Akárcsak a februárban elindult tárgyalásokat gyakorlatilag levezénylő Janisz Varufakisz volt pénzügyminiszter, aki lemondása után kissé tudathasadásos retorikával ostorozta azt, amit ő »főzött meg«. Így látszatra Ciprasznak valóban nem maradt más választása, mint hogy beadja lemondását. Augusztus 20-án kifizettek 3,2 milliárd eurót az Európai Központi Banknak, majd a miniszterelnök szedte a sátorfáját, és kissé teátrális módon, élő tévéadásban jelezte: távozik.

Mondhatnánk, hogy ezzel vége! A Sziriza ugyanarra a sorsra jut, mint az általa agyonkritizált elődei, a belső feszültségek miatt pedig széthullik, s eltűnik a süllyesztőben. Csakhogy nagyon úgy néz ki, Ciprasz nem a halálos ítéletét, nem tiszavirág-életű politikai pályafutásának a végét írta alá lemondásával. Épp ellenkezőleg. Jól tudja, hogy ezzel a lépésével tiszta vizet önthet a pohárba, és tiszta lappal kezdheti újra miniszterelnöki megbízatását. A felmérések ugyanis azt mutatják, egy választás esetén most a Sziriza koalíciós partner nélkül is képes lenne kormányt alakítani. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint akár 159 mandátumot is szerezhetnek a háromszáz fős törvényhozásban. Ez pedig nem mindegy. Főleg úgy, hogy a sokak szemében szálkának tűnő megállapodást maguk mögött hagyva, mondhatják: tessék, most kezdünk csak neki megvalósítani a beígért programunkat!

Hogy ez mennyire lesz jó a görögöknek? Nem tudni.”