A nyugati politika őrültsége

„Barack Obama elnök most hatalmas lépést tett, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaival és Németországgal karöltve megkötötte Iránnal azt a megállapodást, amelynek értelmében Irán felad számos elemet »atomprogramjából«, ellene pedig megszüntetnek szankciókat. 

Sőt, volt olyan ravasz, hogy a megállapodást nem államközi »szerződésnek« készíttette el, amely amerikai törvényhozói jóváhagyást igényelne, hanem nemzetközi megállapodásként, amelyet – szintén ravaszul – pillanatokon belül átvitt az ENSZ Biztonsági Tanácsán. Ugyanis így az Izrael és az amerikai zsidó lobbi iszonyatos ereje alatt álló amerikai kongresszusnak még kínosabb lesz az egész világgal szembemennie, hogy eleget tegyen a megállapodást végsőkig ellenzők követelésének. 

A nyugati üzletemberek sorát már most fogadó Irán hatalmasat nevet a markába. Hiszen bármennyi dúsítócentrifugáról mondott le, vagy bármennyire korlátozza a dúsított urán szintjét, semmi engedményt nem tesz. Korábban és most sem akart atombombát. Ezt csak a Nyugat álmodta, parancsra. 

Teherán ünnepel: élteti a szankciók végét, a megállapodás nyomán békésebbé forduló világot, a világ felé kitáruló hazáját, Perzsiát, az egyezmény elleni ádáz gyűlölettel harcoló Izrael mind nagyobb elszigetelődését. És még azt is bekalkulálta, hogyha az atomprogram-egyezményt az iszonyatos nyomás alatt álló kongresszusnak sikerül megfúrnia – Obama elnök beígért vétója ellenére –, akkor sem Irán szenvedi el a kudarcot, hanem a világszínpadon így a történelem hőse helyett egy szánalmas bohócként kókadó Amerika.”