A fajgyűlölet luxusa

„Lehetünk őszintén megdöbbenve, persze, hogy válaszként megtalálta ennek a keserves világnak a leggyűlölettelibb, legátkozottabb látszattagadását, a fasiszta erőszakot. Rémes dolgokat csinált, gyerekek kiirtását szorgalmazta Facebook-oldalán, mert cigánynak születtek, buzizott, fenyegetett, ütött. Ha jogerőre emelkedik az elsőfokú ítélet, három évig ülni fog. Az ügyész szerint nem lett volna szabad hagyni, hogy bárkinek ilyen élet jusson, de ha már így alakult, előbb-utóbb akkor is fel kell nőni, vállalni kell tetteinkért a felelősséget.

Rendben, talán igaza van. De az ügyész sem tagadja, hogy másnak is akad az ügyben némi felelőssége. Láttuk, számos alkalommal lehetett volna közbelépni, esélyt adni az élhető életre, és soha senki nem lépett közbe. Ezt a megnyomorított, cserbenhagyott, gonosszá tett nőt börtönbe küldik, hogy megjavuljon, miközben a korrupt hatalmasok közpénzen uszítanak a bevándorlók ellen, további gyűlöletszítással próbálván mérsékelni az őket sújtó közmegvetést, mert rettegnek, hogy perceken belül befogja őket a fajgyűlölet legnyíltabb hangoztatásából épp most visszavonulni készülő riválisuk.

Az ítélet üzenete világos, csak nem úgy, ahogy a jó szándékú jogvédők remélik: arról van szó, hogy kicsit szubtilisebben, előkelőbben kell ezt csinálni, kifinomult, pénzes, hatalmas uraknak: hogy a fajgyűlölet luxussport, nem holmi kurváknak való. Nem az ügyész, nem a bíró tehet minderről, a törvényt is helyes volt meghozni és alkalmazni. De mi lesz az elkövetővel, ha megbűnhődve távozik? Ezúttal kap majd egy esélyt tőlünk, vagy megint elengedjük a kezét, ahogy tettük ezt lehetséges társai és áldozatai százezreivel már évtizedekkel ezelőtt?”