„Hogyan kell átalakulni Európának, hogy kezelje a létezését fenyegető kihívásokat? Mert ugye egy gazdasági válságnak és felfutó nacionalizmusnak vagyunk a tanúi és ön is írt bizonyos kulturális törésvonalakról Európában. Hogyan látja Európa átalakulását?
Noam Chomsky: Európának komoly problémái vannak. Ennek nagy részét a brüsszeli bürokraták által kidolgozott gazdaságpolitika adja, amit az Európai Bizottság, a NATO és főleg a nagy német bankok nyomására erőltetnek. Ez a politika a kidolgozók szemével nézve logikus. Szeretnék egyrészt visszakapni a kockázatosan kihelyezett kölcsönöket és befektetéseket, másrészt ez a politika teljesen erodálja a jóléti államot, amit ők sosem szerettek. Pedig a jóléti állam az, amivel Európa hozzájárult a modern társadalmi berendezkedéshez. Ugyanakkor a gazdagok és a hatalomban lévők ezt soha nem szerették és az a tény, hogy a társadalompolitika erőtlenedik, az számukra kifejezetten jó.
Európának azonban van egy másik problémája. Rettenetesen rasszista. Mindig is azt éreztem, hogy Európa rasszistább, mint az Egyesült Államok. Ez azért korábban kevésbé volt ilyen egyértelmű, mert az európai lakosság homogénebb volt. Ha mindenki szőke hajú és kék szemű, akkor nem rasszisták, de ahogy változik a lakosság rögtön kirajzolódik a rasszizmus. Méghozzá nagyon gyorsan, és ez egy komoly kulturális teher Európának.
IK: Lassan az adás végéhez érünk, szeretnék egy pozitívabb kérdést is feltenni, ami nézőnktől, Robert Light-tól jön. Mi ad önnek reményt?
Noam Chomsky: Beszéltünk pár olyan dologról, amelyek reményt adnak. Például ilyen Dél-Amerika függetlensége. Ennek történelmi jelentősége van. A panamai Amerikai Csúcstalálkozó után ennek látni fogjuk a jeleit. A legutóbbi ilyen találkozókon az Egyesült Államok elszigetelt volt. Ez óriási változás az egy-két évtizeddel ezelőttihez képest, amikor még az Egyesült Államok igazgatta a dél-amerikai ügyeket. Ez az egyik ok, amiért Obama gesztusokat tett Kuba felé, vagyis azért hogy túllépjen az Egyesült Államok elszigeteltségén, mert az Egyesült Államok az elszigelt, nem Kuba. És Amerika bukásra van ítélve, majd meglátjuk. Európának a Sziríza és a Podemos ad optimizmust és ezek a mozgalmak remélhetőleg fellázadnak a romboló gazdasági és társadalompolitika ellen, amit a bürokraták és a bankok erőltetnek. Ez tényleg reményre adhat okot. Legalábbis kellene…”
