Baljós jelek

„Túl sok a hiba, túl sok az akaratlagos és véletlenszerű tévedés, politikai baki. Ennyire nem lehet mafláskodni, ennyire nem lehet amatőrnek, kontárnak lenni. Ennyire nem lehet elengedni a gyeplőt és odadobni dilettánsoknak. Egy öt év alatt jól megszervezett demokratikus állam (új alaptörvénnyel, fontos sarkalatos törvényekkel, jól felépített adminisztrációval, rendbe tett gazdasággal és bankrendszerrel, ígéretes elképzelésekkel) könnyen átcsúszhat a szélső-balliberális, szélsőjobboldali erők kezére. Vegyük már tudomásul, mi polgári Magyarországot építők, jobboldali pártokat támogatók, szimpatizánsok, ingadozók, hogy hazánkban kintről és bentről folyamatos veremásás folyik. Hol mélyebb ez a verem, hol kevésbé. Sajnos az ásók, az áskálódok jelen pillanatban nem úgy néznek ki, hogy maguk esnének bele. Egy többségi, jobban élni akaró, biztonságra vágyó Magyarország népét akarják az út szélén álló vermekbe belelökni.

Vigyázat! Nagy a veszély. eddig még sikerült a vermek némelyikéből kimászni. De meddig? Nem lehet örökké magyarázkodni és a győzelmi trombitahang után visszavonulót fújni. Az emberek közül egyre többen a zavarodottság jeleit mutatják, értetlenségüknek adnak hangot. Merre tartunk, hová megyünk?

A Simicska-jelenséget még igazából sehol sem dolgozták fel. Nem látszik, nem érzékelhető a mindenki által megértett megfelelő válasz. Márpedig ez a jelenség a jobboldali egységet, a békemenetek által újra és újra összekovácsolt közös akaratot verheti le, számolhatja fel. Hol van az az elszántság, büszke tartás az emberekben, amely megmutatkozott, látszódott a Hősök terétől a Kossuth térig, avagy a Bem tértől a Hősök teréig? Amíg nincs a lelkekben, fejekben rend, addig kockázatos lenne bármilyen Békemenet szervezése is. Nehéz lenne újra több mint félmillió embert kivinni az utcára. Akkor mindez azért volt lehetséges, mert az országnak ártók hibát hibára halmoztak. Most mintha mi halmoznánk hibát hibára.”