Orbanmellszobor.hu

„Újabb állomáshoz érkeztünk. Mára Orbán személye jelenti a szavazótábor szinte egyetlen összetartó kapcsát. Először a tábor közös programja tűnt el, hiszen már program se készült. Aztán a keresztény szentkoronára gondolatban rábiggyesztett pogány turul jóvoltából a követhető egységes ideológia is. Majd szétfoszlott a közös ízlés és kultúra, hiszen Márait és Wass Albertet már nemigen lehetett ugyanazon a parnasszuson elhelyezni. Utoljára a vezérkar egysége bomlott meg, régiek és újak, atlantisták és oroszbarátok, »urizálók« és a miattuk morgók nyilvános konfliktusaival. Egyetlen dolog maradt, ami az olvadozó, széteső tábort úgy-ahogy egybe kapcsolja, és az maga Orbán Viktor. Fritz Tamás el is szólta magát, amikor azt hányta az új Demokratikus Kerekasztal szemére, hogy az nem volna hajlandó Orbánnal tárgyalni, hiszen – vallja be a békemenet főideológusa – ma már ő az egyetlen, aki a tábort összetartja.

Ez egyelőre elegendő kapocs. Nem szabad lebecsülni. Egy ideje gyengülni látszott, de érdemes felfigyelni rá, hogy a megbillent glóriát újabban ügyesen elkezdték visszaigazgatni. Európa fél a terrorizmustól, a váratlan pénzügyi krachoktól. Nálunk ilyenkor még nagyobb a félelem és még kisebb az önbizalom. És itthon sokkal több mindentől lehet félni: szegénységtől, lecsúszástól, a goromba főnöktől, a garázda szomszédtól, a BKV-ellenőrtől, a polgármestertől, a munkahely, a közmunka, a segély elvesztésétől. Sokan menekülnének az újfajta rendpártiságba.

Védelmet és biztonságot akarnak, az erő ígéretét, szinte mindegy, hogy milyen áron. A hűbérúrnak szolgálni kell, de bebújhatunk vára fala mögé. És egyre többen akarnak majd oda visszabújni, ha a demokratikus erőcsoportok a vágyott rend helyett maguk is zavart és gyengeséget mutatnak, és nem tesznek új társadalmi ajánlatot a rend demokratikus modelljére, amelyben a folytonos handabandázás és ökölrázás helyett a jogbiztonság és a szociális biztonság nyújt védelmet.”