„A fent nevezett hölgy és urak sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy kis hazánk nagy bajban van, tragédia, forradalom, éhséglázadás várható, s ezért a két politikai tábort összekötő társadalmi minimum kidolgozására, reformokra van szükség. Egyetlen feltételük van »csupán«: Orbán Viktornak március 15-éig távoznia kell. No, ezért komolytalan ez az egész.
Nem kétséges, Magyarországnak éppen az egyik legnagyobb baja, hogy nem egységes, hanem megosztott, sőt vészesen megosztott ország, s éppen e belső küzdelmekben rengeteg energiát veszít el. Holott a nemzeti egységre éppen most lenne igazán szükség, egyfelől a párizsi merénylet utáni nemzetközi káoszban, másfelől, mert még ezekben az időkben sem képes megszűnni a Magyarországgal szembeni támadássorozat, hazánk szuverenitásának megkérdőjelezése.
Ebből fakadóan azok a törekvések, amelyek egy társadalmi és nemzeti minimumra épülnek, elvileg nem elvetendők, nem eleve ördögtől valók. Jómagam például nemrég a Magyar Nemzet hasábjain arról elmélkedtem, hogy jó lenne, ha a két tábor közötti világos különbségek megtartása mellett lennének olyan »népi urbánus« és »urbánus népi« alkatok, közéleti személyiségek, akik képesek lennének a két politika oldal közötti közvetítésre, a másik fél szempontjainak megértésére, és nem el-, de legalábbis befogadására és »bekalkulálására«. (Elismerem: lehet, ez nem több, mint »wishful thinking«, azaz vágyálom.)”