Mitől tarthatunk a tegnapi merénylet miatt?

„Bár kétségtelen, hogy a madridi és londoni merénylet után viszonylagos nyugalmat élhetett meg Európa – legalábbis az iszlám fundamentalista tömegterrort tekintve – azért meglepőnek egyáltalán nem mondható a Charlie Hebdo elleni szerdai támadás. A karácsonyi vásárokban most decemberben Nantesban és Dijonban is Allah Akbar felkiáltással támadtak járókelőkre. Azt se felejtsük el, hogy nemrég a brüsszeli zsidó múzeumra is egy francia állampolgár, Mehdi Nemmouche lőtt rá, négy halottat hagyva maga mögött. Marseilleben kapták el, ISIS-es képei is voltak. Végül, éppen a The Economist hozta le nemrég azt a statisztikát, amiből az látszik, hogy az európai országok közül Franciaország adta a legtöbb külföldi harcos a szíriai felkelő csapatok (nemcsak az ISIS) számára, az ábra szerint 700-at, más szakértők ezt már 1000-re teszik.

(...)

A legaggasztóbb, hogy egyre több jel szerint az al-Kaida feltámadásáról van szó. Az ISIS az elmúlt félévben ugyan buzdított arra, hogy támadjanak célpontokat a nyugaton élő muszlimok, ez volt az ausztrál csokibolt elfoglalója vagy a karácsonyi vásár réme, tehát egyéni elkövetők, akik olvasgatva eleget, végül maguk mentek ki az utcára. Ehhez képest most a 2001-es előkészítettség és szervezettség szintje köszönt vissza. Az ISIS eddig ilyet európai földön nem mutatott. Az al-Kaida annál inkább, és egyetlen olyan szemtanú is van a Charlie Hebdo elleni lövöldözés idejéről, aki szerint a terroristák maguk kiabálták, hogy a jemeni al-Kaida csoporthoz tartoznak. Az is előkerült már több lapban, hogy az al-Kaida saját propagandaújságjában, az Inspirációban nemrég épp a Charlie Hebdo főszerkesztőjét is a célpontok között nevezte meg (az "a bullet a day keeps the infidel away" rovatban).

A korábbi európai merényleteknél előforduló második csapást nem vetették be, azaz a helyszínre érkező mentősöket, rendőröket nem támadták meg egy időzített vagy távirányított bombával. Ez egy újabb hulláma lesz tehát a vallási fundamentalizmustól átszellemült terrorizmusnak, amelyben az elkövetők már megint megtartják a racionalitást, a hideg számítást. Megint képesek gondolkodni, tervezni és végrehajtani. Ez jól látszott abból a könnyedségből, amellyel a sebesült rendőrt lőtte fejbe az egyik elkövető.

Egyelőre ez a nyugat-európai országok bajának tűnik, de ne legyenek illúzióink. Eljöhet a pillanat, hogy nyíltan állást kell foglalni, és onnantól bárki - Magyarország is - felkerülhet az ajánlott célpontok listájára. És ha a francia vagy brit szolgálatoknak nem sikerült megakadályozni egyes merényleteket, akkor bele se gondoljunk, hogy kelet-európai országok hogyan állnák ki ezt a próbát.”