Magyarország volt 1989 után a mintagyerek

„1989-ben az akkori alkotmányt változtatták meg gyökeresen, beépítették a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az Alkotmánybíróság felállítása különösen fontos ellenőrző funkciót töltött be az egykamarás parlamenti kormányzati rendszerben. És 2011-ben, amikor a kormány bemutatta új alkotmánytervezetét, alapvetően az 1989 előtti helyzetet hozta vissza. Eltávolították a kormányzati hatalomra vonatkozó fékeket, ami lényegében azt jelentette, hogy olyan alkotmányt hoztak létre, ami nagyban hasonlít a szovjet típusú alkotmányhoz.

Miért probléma ez. Miért olyan lényeges ez a probléma, hogy Önnek, Amerikában, amerikaiként erről írnia kell?

Úgy érzem, erről mindenképpen írnom kell, nem csak amerikaiként, hanem olyan emberként is, aki törődik Magyarország sorsával, és akit foglalkoztat a jogrend és a demokrácia állapota. Magyarország 1989 után sokáig a mintagyerek szerepét töltötte be: messze megelőzte szomszédjait, olyan alkotmányos rendszere volt, amit világszerte példaként tanítottak. Tehát ez egyáltalán nem kizárólagos magyar ügy vagy probléma. És amikor a kormány 2010-ben elkezdte a teljes struktúrát lebontani, az ügy rendkívül fontossá vált. Amikor pedig 2013 tavaszán a kormány lényegileg módosította az alkotmányát, akkor eltörölte az Alkotmánybíróság 1990 és 2012 között létező jogköreit.

Milyen veszélyeket rejt az ilyen törvényhozási összevisszaság, amely Magyarországon most történik?

Ami a Fidesz törvényhozási programjával kapcsolatban a leginkább figyelemre méltó az az, hogy nyilvánvalóan egységes egészként képzelték el. Hatalomra kerültek, majd számos alkalommal módosították a régi alkotmányt, hogy ellehetetlenítsék az összes intézményt, amely ellenőrizhetné majd, mit is csinálnak legközelebb. Összesen nyolcszáz törvényt módosítottak az első négyéves ciklus során. Eléggé következetlen, összefüggéstelen volt, ahogyan mindezeket az elemeket módosították. De ami valóban drámai és kivételes volt, és ami végképp jelezte, hogy mindez egy előre eltervezett, összerakott terv részét képezte az az, hogy mindezek az apró elemek, amikor a helyükre kerültek, teljesen pontosan illeszkedtek egymáshoz. Tehát önmagában nézve a rendszer nem összefüggéstelen. Nem áll viszont kapcsolatban azzal a gyakorlattal, amely mellett 1989 óta minden magyar kormány hitet tett, ebbe beleértve az első Orbán-kormányt (1998-2002) is, és a konzervatív kormányt is, amely 1990-ben került hatalomra. Tehát ez egy nagyon radikális elmozdulás a posztkommunista koncepciótól, ugyanakkor önmagában koherens intézkedéscsomag.”