Fideszebb a Fidesznél

„De vajon nincs-e igaza Schiffernek abban, hogy aki az egykori állampárt tisztségviselője volt – akár magában a pártban, akár állami tisztségben –, az ne tölthessen be vezető köztisztséget a demokráciában? Ez volt a hasonló korlátozás indítéka például Csehszlovákiában. Csakhogy Magyarország – a kádári Magyarország – nem volt ugyanaz, mint a husáki Csehszlovákia vagy a honeckeri NDK. Azok, akik a kádári Magyarország utolsó éveiben töltöttek be vezető állami vagy párttisztségeket – mint az említett Horn Gyula, Kovács László vagy Pozsgay Imre és mások –, a kommunista diktatúra lebontásának voltak valamiképpen maguk is részesei. Talán inkább kényszerből, mint örömmel, de mindenképpen a megváltozott helyzet felismerése alapján részt vettek benne. Ezt kiváltképp annak tükrében indokolt hangsúlyoznunk, hogy a ma hatalmon levők viszont nagy erővel egy új önkényuralom kiépítésén fáradoznak. Ezért tűnik ma kiváltképp méltánytalannak azoknak az egykori állampárti tisztségviselőknek a szimbolikus diszkriminációja, akik maguk a nyolcvanas évek végén már nem építették a diktatúrát, hanem bontották.

Amikor az Országgyűlés a javaslat napirendre vételéről vitatkozott, a Fidesz arra hivatkozott, hogy az általa létrehozott Nemzeti Emlékezet Intézete jobb megoldást kínál a problémára. Ez nem meglepő, eddig sem viselkedett a Fidesz másként. Azt azonban nehéz megmagyarázni, hogy miért támogatták Schiffer mindkét javaslatának napirendre vételét a demokratikus pártok képviselői. Nem akartak az egykori kommunisták védelmezőinek tűnni, és azt gondolták, hogy a dolognak nincs már gyakorlati jelentősége? Schiffer javaslata akkor is precedens, és az érintettek köre később, ha valakinek érdeke fűződik az ötlet felélesztéséhez, akár ki is terjeszthető olyanokra, akik ma is aktívak. (Schiffer a vitában célzott is a kiterjesztés lehetőségére.) Akkor pedig ezek a keddi igenlő szavazatok hivatkozási alapul szolgálhatnak.”