Nem múlt el a nyolc év

„Felfoghatatlan, miként képzeli Varju, hogy előbb a jogszerűséggel érvel, majd elmegy átvenni a trafikügy dokumentációját, s maximálisan hitelesnek gondolja alakítását, amikor majd a feltárt visszaélésekről referál. Szó nincs arról, hogy búcsúpénzes ügyét a dohánykoncessziókhoz hasonlítanánk, de aki nem érti, hogy a velünk élő úgynevezett elmúlt nyolc év árnyékában egy másfél filléres ügy az éppen másfél fillérrel haladja meg a célcsoport toleranciaszintjét, annak fölöttébb zaklatott a viszonya a valósággal.

Lehet erre »bezzegfideszezni«, de az nem vigasztal senkit, hogy a narancssárgák éppúgy végzik majd, ahogyan a pirosak és a kékek. És nagyon is érthető, ha ökölbe szorul pár ember keze, ha Varju történetéről olvas, mert abban az országban, ahol a munkavállalókat szemernyit sem védő munkatörvénykönyv van hatályban, ott a négy évre, határozott időre szerződő politikusok félévnyi summával távoznak, hogy aztán főszereplőnk még vissza is üljön a helyére.

Ezek után lehet még sajtótájékoztatót tartani a kisemmizettekkel való szolidaritás jegyében, csak az a baj, hogy végül is a szerencsétlenek kifosztása is jogszerű. Mindebből legföljebb annyi a tanulság, hogy amíg az erkölcsileg indokolt kérdésekre válaszoló ellenzéki politikusoknak a »jogszerű volt« félmondattal kell előállniuk, addig az elmúlt nyolc évük nem ért véget. Ha viszont annak nem lesz vége, akkor minden másnak vége lesz.”