Néhány gondolat a társadalmi mobilitásról

„A negyedik gondolat, ami eszembe jut, Magyarországra vonatkozik, és nem túl pozitív. Amióta politikai tárgyú írások léteznek, tudjuk, hogy van a magyar elitnek egy elég nagy, a középnemességtől a középosztályig terjedő, elképesztően inkompetens, sikertelen része. A rossz hír, hogy ezek szerint ez így is fog maradni, és nem változik meg semmiféle program és pozitív gondolkodás hatására, ezek ugyanis egész csoportokat nem tudnak fölemelni. Persze ez némileg magyarázza a »békebeli« időket visszasíró budai nyugdíjasok rajongását a gyakorlatilag ortodox kommunista gazdaságpolitikájú kormányok iránt (rendszerváltás előtt és után): azonos társadalmi kompetenciájú elitet testesítenek meg.

A még rosszabb hír az, hogy a feltörekvő elitek ezt a mintát látják maguk előtt, igyekeznek ehhez szocializálódni, és a kormány ifjúgárdistái beállnak tele pofával védeni az összes ilyen ostobaságot. Némi vigasz, hogy ez az új nemzedék a hirtelen jött lopási lehetőségek elmúlásával el fog tűnni nagyon kevés emberöltő alatt, és visszaesik saját társadalmi kompetenciájának szintjére. Mit lehet tenni ezek után Magyarországon? Menteni, ami menthető, és kitartani, ameddig valami olyan történelmi helyzet nem lesz megint, hogy az elit sikeres része kerül újra cselekvési pozícióba.”