Hiányzó információk

2014. június 25. 08:55

Égető szükség lenne arra, hogy hazánknak legyen egy világos, valóban megtárgyalt és legalább az újságolvasó nyilvánosság előtt ismert terve arról, miként lehet biztosítani az ország energiaellátását a közeli és távolabbi jövőben.

2014. június 25. 08:55
Erdősi Csaba
MNO

„A jelenleg 2000 megawatt kapacitású paksi atomerőmű adja az ország áramtermelésének negyven százalékát. Ez a rendszer irányíthatóságát figyelembe véve egészséges arány, de mivel egy atomerőművet nem lehet »fel- és letekergetni« a fogyasztói igényekhez igazodva, felvetődik a kérdés, mi lesz a két új, összesen ugyancsak 2000 megawattos blokk belépése, vagyis a kapacitások megduplázása után a régi egységek fokozatos leállításáig tartó időszakban. Lehet persze, hogy a »felesleget« exportálni tudjuk majd – például a német iparnak, amely egyre inkább versenyhátrányt szenved a megújuló források növelése miatt dráguló villamos energia miatt –, de előfordulhat, hogy nem lesz mód kivitelre vagy más rendszer-irányítási eszköz bevetésére minden esetben, amikor erre szükség lenne. És itt jön a képbe az energiatárolás kérdése, s vele a Duna.

A Magyar Villamos Művek nemrégiben cáfolta, hogy a paksi bővítés kapcsán szükség lesz egy szivattyús-tározós erőmű megépítésére – a korábban a Dunakanyarba tervezett egység tervét a vízlépcső-beruházás leállítása, végső soron a rendszerváltás elsöpörte –, ám mérnöki berkekben makacsul tartja magát az a vélemény, hogy enélkül bajos elképzelni az építkezést. Ráadásul egyesek szerint a régi paksi blokkok fokozatos leállítása után is lenne létjogosultsága az energiatárolást lehetővé tevő megoldásnak, hiszen nagy teret nyitna a megújuló források, például a szél- vagy a napenergia felhasználásának a rendszerben.

A fentiekben már említett energiastratégia egyik lehetséges forgatókönyvként számba veszi a nukleáris kapacitások és a megújuló források együttes bővítésének lehetőségét. Eszerint talán ez a legdrágább megoldás mind közül, de egyszersmind ez szolgálja legjobban a szén-dioxid-kibocsátás visszafogását. Akárhogyan is, áramra a jövőben is szükségünk lesz, s az is biztos, hogy középtávon, mondjuk 2050-ig sok-sok ezer milliárd forintot kell fordítani fejlesztésekre az energetikában. Elég nagy összeg ez ahhoz, hogy egy kicsivel többet beszéljünk a forgatókönyvekről.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valodi
2014. június 25. 10:21
Beszéltek már eleget - sőt le is írták: A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak - 2009 "A hatékonyságot kizárólag a profitrátában mérő globális kapitalizmus mozgatórugói között nem szerepel olyasfajta megfontolás, hogy lesz-e az unokáink nemzedékének elegendő nyersanyaga, energiahordozója, ivóvize, netán tiszta levegője. S ezt a gondolkodásmódot láthatóan rá tudják kényszeríteni a kormánypolitikákra is – lásd az autógyártó kapacitások változatlan mértékének megőrzését szolgáló támogatásokat és ösztönzőket. A pazarlás mélyen beépült a gazdaságba, hirtelen felszámolása (ami például a hadi-, olaj-, autóipari stb. lobbik rendkívüli befolyása miatt eleve illuzórikus) tömegesen szüntetne meg munkahelyeket, így gyakorlatilag alig kivitelezhető. A stratégiai ágazatok közösségi ellenőrzés alá vonása lassan már az emberiség túlélésének alapfeltételévé válik. Ennek esélye azonban éppen az ebben ellenérdekelt gigantikus magántársaságok befolyása folytán ma (még) csekély. A közeljövő nagy kérdése, hogy működik-e még az életösztön az emberiségben, vagy elbutítva hagyja magát tovább vezetni az életfeltételeit egyre gyorsuló ütemben megsemmisítő zsákutca vége felé. Ha mégis bekövetkezik a katasztrófa – elsősorban az által, hogy a társadalom megszokott működtetéséhez szükséges mennyiségű energia már nem áll majd rendelkezésre, illetve megfizethetetlenül megdrágul –, a megváltozott helyzethez való kényszerű alkalmazkodás szempontjából korántsem mindegy, hogy az összeomlás váratlanul ér-e minket, vagy az alkalmazkodás egyes részlépéseit addigra már előrelátóan megléptük. A felelős elővigyázatosság, saját magunk és utódaink életlehetőségeinek védelmezése megköveteli, hogy minden jövőbeli döntésnél – legyen az állami, települési, vállalati vagy családi – mérlegeljük, hogy az segít-e elodázni, szerencsés esetben elkerülni egy idővel nagy valószínűséggel bekövetkező erőforráskrízist, de legalábbis illeszkedik-e az alkalmas közösségi túlélési stratégiákba. A túlélési stratégiáknak nem csupán morális okokból kell közösségi, s abból építkező nemzeti jellegűnek lenniük, hanem azért, mert krízishelyzetben az együttműködés sokkal hatékonyabb a mindenki mindenki ellen folytatott kaotikus harcnál. Történelmi tapasztalat, hogy krízishelyzetben a szolidaritás nem is remélt erői képesek mozgásba lépni, s a közösségek akár ki is tudják kényszeríteni az arra önszántukból esetleg nem hajlók együttműködését is. Természetesen ennek feltétele, hogy az anyagi és hatalmi téren megmutatkozó társadalmi különbségek ne érjenek el egy olyan szintet, ahol az önző kisebbség már képes maga alá gyűrni az együttműködést előnyben részesítő többséget. "
ördöngös pepecselés
2014. június 25. 09:25
"Elég nagy összeg ez ahhoz, hogy egy kicsivel többet beszéljünk a forgatókönyvekről.” a sok hozzá nem értő folyton beszélni akar, De miről? Tán csak nem a hallgatása áráról?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!