Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát, hogy ki áll szemben kivel. Leszámítva a néha helyet cserélő, kis zárványok sok évtizedes civakodását, és két pártnevet illetve pártlógót, amelyek mögé annyi mindent oda lehet képzelni. A törzsi logika ugyanis nem hagy lehetőséget a megosztó vitáknak. Ugye ismerősek ezek a szólamok? »Tegyük félre a nézeteltéréseket«, »mindenkire szükség van«, »ne a mieinket kritizáljuk, koncentráljunk a túloldalra« stb. Ennek eredményeként homlokegyenest ellenkező elképzelések élnek az oldalakon belül, és a kibeszéletlenség miatt mindenki csak megerősödik saját rögeszméiben. Hogyan lesz ebből koherens kormányzás, fölismerhető, követhető irányvonal? Nyilván sehogy. (…)
Nézzünk egy eddig kevéssé emlegetett adatot: a kormányváltók és az LMP együtt 180 ezerrel kapott több szavazatot, mint az MSZP és az LMP közösen négy évvel ezelőtt; és ha ehhez hozzávesszük, hogy eltűnt a Bokros-féle MDF 137 ezer voksa, és hogy Schifferék bázisában tízezrével vannak olyanok, akik az ökopárt különutasságát díjazták, és inkább visszaszavaznának a Fideszre, minthogy bármikor is a baloldalt erősítsék, nos, ekkor láthatjuk mennyire tudta vonzóvá tenni magát a baloldal négy év Nemzeti Együttműködését követően. Fölösleges azon lamentálni, hogy ha nem egy jó taktikai érzékkel megáldott kirakatbábu a miniszterelnök-jelölt, ha nincs Simon-ügy, sőt, ha az MSZP olyan állapotban van, hogy Simon-ügy hiányában se tudnának bármikor előhúzni egy hasonló botrányt, ha épeszű kampánytanácsadókkal rendelkeznek, ha nem vetik be a Demokratikus Koalíciót mint a tömegoszlatás sajátos formáját, akkor mi lett volna. Azon meg aztán végképp fölösleges merengni, hogy mi az eredmény, ha egyenlőek a feltételek.”