Megtanultam értékelni a levegővételt

„Sajnos le kell mondjam a következő hetek kampányában való részvételemet, miután fekvőgipszet kaptam, sőt a ma éjszakai műtétem gerincbe fecskendezett érzéstelenítése miatt valamiért a felső testem is lebénult, a légzésem is leállt, gyakorlatilag megfulladtam, de aztán szerencsére közvetlenül az eszméletvesztés után lélegeztetőgéppel megmentettek. A bokámat is sikeresen összecsavarozták, és már jól vagyok, de még napokig bent tartanak, aztán hetekig feküdnöm kell, naponta injekciózva magamat trombózis ellen. Fél év múlva pedig, amikor kiveszik a csavarokat a bokámból, ismét egy ilyen érzéstelenítés vár, illetve talán addigra sikerül megfejteni, hogy mi okozta a légzésem leállását.

Számítógépen fogok tudni dolgozni, de pl. a hátralévő mintegy ötven lakossági fórumom jelentős részét le kell mondjam; frakciótársaim fognak helyettesíteni.

Az óbudai Jobbik által szervezett s a pártalapítványunk által támogatott kitörés túránkon történt a bokatörés, ráadásul még kilométereket kellett mennem a bajtársakra támaszkodva a legközelebbi autóútig, ahova mentő tudott jönni. Egy rossz lépés elég volt a sárban még bakancsban is, amikor épp az előttem menő lányt figyelmeztettem, hogy kikötődött a cipőfűzője, ezért félreálltunk a meredek, csúszós útszélre... Egy nappal korábban kb. 1500 megemlékező vonult végig ott a nagy kitörés túrán, hatalmas sarat dagasztva. Néhány éve én is teljesítettem a 60 km-es erőpróbát baleset nélkül, most meg ez a kis »kultúrtúra« kifogott rajtam, illetve »bokakitörés« lett belőle. Pedig épp a családom és a kampány miatti felelősségérzetem miatt nem vállaltam idén sem a nagy teljesítménytúrát...

A mentősök egyébként túraruhában is felismertek, s így az állami vezetők és a honatyák számára fenntartott, modern Honvéd Kórházba akartak vinni, de mivel az Országgyűlésben hadat üzentem a képviselői kiváltságoknak (mentelmi jog stb.), ragaszkodtam hozzá, hogy oda vigyenek, ahova mást is vinnének: a Szent János Kórházba. Öten fekszünk egy kórteremben, állandó húgyszagban, mit is mondjak még, pl. a koszt nagyságrendekkel jobb volt a Gyorskocsi utcai fogdában, ahova 2006. október 23-án zárt be néhány napra Gyurcsány-rezsim.

De megtanultam értékelni a levegővételt, miután volt alkalmam józan ésszel megtapasztalni a megfulladás fájdalmát, tehetetlenségét, mint az űrben oxigén nélkül, mozgásképtelenül meghalni...”