Magyar fajvédők vitája magyar jogvédőkkel

„Azon a csaknem hetven törvényből és háromszázötven rendeletből álló paragrafustömegen, amely kíméletlen pontossággal készítette elő a magyar zsidóság totális kirekesztését mind a társadalomból, mind pedig végül az életből, több mint húsz éven át dolgozott a magyar politikai elit nagy része és a hozzá csatlakozó szakértelmiségiek sokasága. Kifejezetten a műalkotásoknak járó alapossággal és teljességgel. A magyar zsidótörvények és rendeletek tárának még a lábjegyzeti is olyan körültekintőek, mintha a készítőinek az élete múlott volna a kirekesztések pontos megfogalmazásán. A törvények körüli vitákban pedig folyamatosan arra törekedtek, hogy a magyar rendi korszakból keressenek igazolásokat a formálódó jogszabályokra. A jogalkotás folytonosságának fenntartása érdekében Szent István, Szent László és Mátyás király témába vágó törvényeihez nyúltak vissza, miközben az egészet kifejezetten a keresztény nemzeti világnézet érvényesítésének tartották.

Már a jogegyenlőség elvét tökéletesen kiiktató 1938-as törvény pártolói is egyértelműen arról beszéltek, hogy a törvény a magyar középosztály élethalálharcának tekinthető. A magyar zsidók kiszorítása a közélet összes területéről »nem antiszemitizmus« – mondták –, hanem a homogén fajnak tekintett magyarság »jogos önvédelme«. (Többek közt Eckhardt Tibor, gróf Károlyi Viktor, Milotay István, Rajniss Ferenc, báró Vay Miklós védték ezzel a törvényt.)

A beterjesztők természetesen hivatkoztak arra, hogy Németország és más európai ország is tett lépéseket a zsidóság kiszorítására, de nem volt kérdés, hogy ez nem több számukra egy analógiánál és a saját lépéseik igazolásánál. Az 1939-es parlamenti felsőházi ülés miniszterelnöki megnyitójában Teleki Pál kifejezetten büszkén beszélt arról, hogy nem most kezdte a fajelméletieskedést, és hogy a fajelméletet a magyar szellemiség szerves részének tekinti:

»Eltekintve attól, hogy én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint húsz éve vallom, hirdetem és írom – tehát jóval előbb, mintsem hogy itt külső befolyások rám vagy akárkire hathattak volna –, meg kell állapítanom, hogy semmi idegenszerűség nincs abban, ha faji összetartozandóságról, faji kapcsolatokról és faji csoportokról beszélünk.«

Teleki a »ki minősül zsidónak?« kérdése körüli nehézségekre utalva ehhez még azt is hozzátette, hogy a fogalmat vállaltan egy szubjektív érzület: a nemzeti érzés (és nem mondjuk a Német Birodalomhoz való tartozás érzése) alapján lehet és kell meghatározniuk, amikor majd törvényeket akarnak a fogalomra nézve érvényesíteni. Ami azt jelenti, hogy általában véve is lehetséges »állami és nemzeti szempontból megítélhető« lelkivilág.”