Most dől el, hogy biciklis város lesz-e Budapest

„Mondjanak bármit a szkeptikusok, Budapest biciklis város volt és egy pár évtizedes intermezzo után újra az kezdett lenni. A második világháború után a vasfüggöny mindkét oldalán a modernizmus szinonimájává a »nagy, gyors, tömeges« fogalmak váltak, és ezt szolgálta ki az autóközlekedés előtérbe helyezése is. Felüljárók épültek a belvárosokban, villamosvonalak szűntek meg, a gyalogosokat a nagy és veszélyes forgalom elől aluljárókba száműzték. Dübörgött a fejlődés - a háború utáni prosperitásban nem is volt ez kérdés -, a városok viszont elrugaszkodtak az emberi léptéktől. Ez a folyamat mára fenntarthatatlanná vált, városaink közlekedési folyosóvá silányultak, ahol a közösségi tereinket az egyéni autós közlekedés gyűrte maga alá. A levegő rossz, a házak befeketedtek, a dugók nem csak mindennapos stresszt, de rosszabb életminőséget, betegségeket, a szükségesnél korábbi elhalálozásokat okoznak.

(...)

Tíz éve senki nem gondolta volna, hogy jön egy Critical Mass mozgalom, ami megmutatja a városnak, hogy a bringázás jó. Hét éve senki nem gondolta volna, hogy a városi biciklis közlekedés nem egyenlő a bozótharccal és mára biztonságos lehet az utcai tekerés. Öt éve - a Cyclechic indulásakor - nem gondoltuk volna, hogy a lehető legkülönbözőbb emberek fognak pár éven belül bringára ülni és ők lesznek a biciklis közlekedés hírvivői. Ma már egyértelmű, hogy rövid városi távokon (és a városokban megtett utak többsége ilyen, 3-5 km közötti) a bicikli a leggyorsabb, legegyszerűbb és legolcsóbb közlekedési eszköz, legyen szó vásárlásról, gyerekek iskolába szállításáról, szórakozásról vagy munkába járásról. És ezt nem csak mi mondjuk, cégvezetőktől a divatvilágig halljuk ugyanezt az igazságot. 

(...)

A fentiek miatt baromira nem mindegy, mi lesz a jövőre induló budapesti közbringa, a MOL-BuBi sorsa. A 75 állomáson kihelyezett 1000 bicikli ugyanis óriási lehetőség arra, hogy azok is megtapasztalják az A-ból B-be eljutás egyszerűségét és gyorsaságát, akiknek nincs biciklijük. Ezután valószínűleg vesznek majd egyet. Az sem mindegy, hogyan tartják majd karban, vagy milyen lesz a program kommunikációja. Ugyanis ezeken dőlhet be az egész rendszer, meg azon, hogy milyen fejlesztések készülnek el a Bubi átadására, ha egyáltalán elkészülnek. A Kerékpárosklub tárgyalásai során ugyanis azt látjuk, hogy alibizés megy és fölösleges arra számítani, hogy szerkezetileg is újragondolják a belső kerületek struktúráját, amikor egy- egy kis utcába kihelyezendő 30-as tábláért is küzdeni kell. Passzírozzunk be valami bringás felfestést a meglévő sávok közé, jó lesz az úgy. Ne szüntessünk meg egy autóparkolót sem azért, hogy ott emberek közlekedhessenek, vagy 10-szer annyian parkolhassanak, mert akkor biztosan kevesebben szavaznak majd ránk. Ez megy.”