Quo Vadis, HaHa?

„A HaHa továbbra is (régi rossz beidegződés) a kormánnyal és a hatalmon lévő politikusokkal foglalkozik. Pedig ha »leváltottuk őket« és a közvetlen demokráciát állítottuk a képviseleti demokrácia mellé (fölé?, helyébe?, vis-à-vis?), akkor mi dolgunk a hatalommal és mi dolgunk ezekkel az emberekkel? Alapköveteléseink voltak, nem trécselni jöttünk a hatalommal, hanem nyomást gyakorolni rá. Ha a társadalom szélére állítást a kormánypárti médiának nem sikerült véghezvinnie (»lázongó Bajnai-anarchisták!«), akkor majd az ellenzéki megteszi (»nácibarát csőcselék!«).

Magyarországon két lehetőséged van, de »az a másik« is eleve az ördögtől való. És sósabbak itt a könnyek is, pedig tennivaló ismét akad. A Hallgatói Hálózat szeptembertől a tevékenyebbé válásának 2. esztendejébe lép. Olyan kérdésekre szükséges sürgősen választ találnia, mint hogy hogyan biztosítsa az ellenálló egyetemista utánpótlást? (nagy reményeket fűzünk a KiHa-hoz); hogyan biztosítsa a diákellenállás állandóságát? (hogy ne legyenek hullámvölgyek, mint Szerbiában vagy Horvátországban, ahol évek óta hallgat a diákság); sikerül-e felvenni a kapcsolatot más elégedetlenkedő társadalmi csoportokkal, hogy ez ne az »anything goes« (Medve) politikáját, hanem az ellenállás frontjának szélesítését jelentse?; a jövő évi parlamenti választások alkalmával milyen politikát képviselünk?; hogy a belső ideológiai ellentéteket és a szerkezeti kérdéseket ne említsük újra...”