Egy közelgő esemény kapcsán sokadjára kellett szembesülnöm azzal a kétségbeejtő érzéssel, hogy emberként mennyire tehetetlennek érzem magam, ha olyan társadalmi problémákkal szembesülök, mint például az elszegényedés.
„A probléma gyökerét talán sokkal inkább az jelenti, hogy a képviselők nincsenek tisztában szavazóik szükségleteivel és érdekeivel, vagy csak közönyösek olyan jelenségekkel szemben, amelyeknek hatásával nem szembesülnek mindennapjaikban. Üres kampányígéreteket igyekszenek megvalósítani, mert ha ennyi elegendő az újra megválasztásukhoz, munkájuk és életszínvonaluk megtartásához, egyszerűen nincsen jobb esetben energiájuk, kevésbé szerencsés esetben pedig motivációjuk arra, hogy megismerjék azt a társadalmi valóságot, ami intézkedéseik kapcsán rengeteg ember számára élhetetlenné vált. Teszik mindezt azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy képzeletbeli entitás, a nemzet érdeke szerintük így kívánja. A szükségszerűen egyoldalú, manipulatív politikai kommunikáció kártékony hatását valamennyien érezhetjük a bőrünkön. A mindenkori hatalom óriásplakátokon, kopogtató cédulákon, nagy nyilvánosság előtt megtartott beszédekben szuggerálja bele a választókba, hogy mit kell gondolniuk, mire vágyjanak és kit tekintsenek ellenségnek. Leveszi annak a terhét vállainkról, hogy saját véleményünk és gondolataink legyenek. Szükségszerűen ilyen, hiszen ennek köszönheti a 2/3-os többséget, a Békemenetet - és ne áltassuk magunkat, valójában a választók számára is ez volt a legkényelmesebb. A társadalom a hallgatással, a tűréssel tovább erősíti azokat a folyamatokat, amelyeknek eredményei között a számtalan üdvözlendő mellett ott vannak az egyértelműen tűrhetetlenek is.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
Mit érez egy szocialista ma, 2024 május elsején, amikor a kétkezi munkásság – mivel világszerte eltűnőben van – kezd megszűnni politikai tényezőnek lenni?
