Különös nekrológ

„Egy olyan emberről van szó, akinek múltja sötét foltokban bővelkedik – jelen esetben a sötét folt nem csak a kinyomozhatatlan 1956-os tevékenységét jelenti, hanem azt is, hogy később aktívan vett részt a rezsim működtetésében. A rendszer összeomlása utáni politikai »önátmentők« egyik archetípusa, aki nem csak a »cocializmus«, hanem a rendszerváltozás után is komoly karriert futott be. Nyilván van összefüggés a kettő között.

Sokan a mai napig úgy gondolják, köztük én is, hogy úgy lehetett volna igazán »rendszerváltani«, ha egy óriási purifikációval új, a rendszerhez nem kötődő emberekkel kezdjük el a harmadik magyar köztársaságot. Azonban ennyire nem vagyok naiv, tudom, hogy ilyen és olyan okokból ez kivitelezhetetlen volt, és talán az is lesz. Szokás példaként felhozni az egykori szocialista blokk manapság legerősebb országát, Csehországot; a valódi kép azonban valószínűleg közelebb áll a mostanság elkezdődött politikai botrányokhoz.

Horn Gyulát tehát nehéz elbúcsúztatni. Na, nem azért, mert annyira kötődnék hozzá! Épp ellenkezőleg: az ő távozásával messzebb kerültünk legújabb kori történelmünk egyik legrosszabb időszakától. Viszont történészként nem tudom megkerülni, hogy ne történelmi távlatokban tekintsek rá és tevékenységére. Kétségtelen, hogy voltak »jó húzásai«, azonban nem tudom elfelejteni, hogy szervesen működtette azt a rendszert, mely nem hogy elengedte, de még tovább is lökte a lejtőn szeretett hazámat.”