Megúsztuk

„Még a több árvizet túlélő szakemberek sem voltak biztosak abban, sikerül-e megóvni mindenhol a lakókörnyezetet, az építészeti és egyéb értékeket az ártól, elkerülni a nagyobb tragédiát. De sikerült. Épp úgy, mint a vörösiszap-tragédiánál, ahol ugyan voltak áldozatok, jelentős kár is keletkezett, de végül felülkerekedtünk rajta. Szerencsére most nem esett kár emberéletben, de ez csak az összehangolt, erőpróbáló közös munkának volt köszönhető, amely már a megelőzésnél kezdődött, hiszen az érkező áradatot felkészülten várták. A miniszterelnök megállíthatatlanul ment előre, mindig ott volt, ahol a legnagyobb volt a baj. A víz ezalatt könyörtelenül emelkedett, egy egész ország figyelte percről percre, éppen hol tart, és most, hogy lassanként elhagyja az árhullám az országot, elmondhatjuk, úrrá lettünk rajta.

Sajnos ezzel együtt milliárdos károkat okozott a víztömeg. Bár a helyreállítási munkák még el sem kezdődtek, további összefogással talán ez is megoldható lesz. Kis országunk megint megmutatta, a bajban lehet egymásra számítani, hiába a pártpolitikai torzsalkodás, a közös cél egybekovácsolja az egyébként nem egy nézeten lévőket is. Milyen jó lenne, ha ez most, az árhullám levonulása után is így maradhatna! Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik a határon túlról érkeztek, segítő szándékkal. Köszönet érte. Miközben e sorokat írom, hallom, hogy Dunaszekcsőnél éppen most tetőzik a Duna, de lassan levonul ott is az ár, mint ahogy elhagyta Baját is.”