Antiszemita ország?

„Magyarországot jól ismerem, s – jóllehet az ottani parlamentbe a választók bizonyos hányada bejuttatott egy olyan pártot, melynek egyes tagjai kirekesztő kijelentéseket tesznek, továbbá volt példa antiszemita incidensekre – a legnagyobb közép-európai zsidó közösség a kormány oltalma alatt áll, szabadon gyakorolhatja vallását, és kulturális reneszánsza korszakába lépett.

»A németség szembenézett a múltjával, a magyarság nem« – halljuk az érvelést. Pedig Bibó István már 1948-ban tanulmányt írt a zsidóság 1944 utáni magyarországi viszontagságairól, elismerte a társadalom felelősségét a történtekért. Azóta könyvtárnyit írtak erről a hazai szakértők, s megállapításaik nyomán is megerősödött az ország jelenlegi kormányának az az állásfoglalása, hogy faji megkülönböztetésnek demokráciában nincs helye, ezért tette a holokauszt történetét és tanulságait tananyaggá, az antiszemitizmus ellen pedig zéró toleranciát hirdetett. Közben Németországban nincs betiltva olyan újnáci szervezetek működése, melyek tagjai tömeggyűléseken éljenzik a fajgyűlölet szónokait. Egy müncheni utam alkalmával jegyezte meg a taxisofőr, amikor elhaladtunk a bajor főváros pályaudvaránál, a szerb vendégmunkások vasárnapi korzóján zsivajgók előtt: »Adolf idején nem jöhetett volna ide ez a csürhe.« »Milyen Adolfra gondol?« – kérdeztem a sofőrt. »Tudja azt maga jól« – bökte oda. Ennyit a múlttal való német szembenézésről.”